Magyar Katolikus Lexikon > H > Háromkirályok


Háromkirályok, napkeleti bölcsek, Gáspár, Menyhért, Boldizsár: Jézus →gyermekségtörténetében szereplő személyek, akik a →betlehemi csillagot követve Keletről érkeztek Jeruzsálembe, hogy hódoljanak a zsidók született királya előtt (Mt 2,1-16). - Eldöntetlen, hogy perzsa papok voltak-e, v. babilóniai csillagászok (gör-lat. kifejezéssel →káldeusok; →mágusok). Hazájuk lehetett Arábia, Mezopotámia, Babilónia v. Perzsia. Abból kiindulva, hogy a magukkal hozott ajándékok Arábia termékei, föltehető, hogy oda valók voltak. - A ~ számát Máté nem említi, de a 3 ajándékból (→arany, →tömjén, →mirha) a 3. sz. óta arra következtettek, hogy hárman voltak. Egy Párizsban őrzött 7/8. sz. kódex Bithisarea, Melchior, Gathaspa névvel említi őket, ebből alakult a Gáspár, Menyhért, Boldizsár. - Legendájuk szerint a ~at Tamás ap. megkeresztelte és pp-ké sztelte. Eredményes apostolkodás után néhány nap különbséggel lettek vt-k, közös sírba temették őket. Ilona csnő Konstantinápolyba, Eustorgius pp. Milánóba vitette ereklyéiket, ahol nagy, ház alakú kő szarkofágban őrizték azokat. Amikor 1162: Barbarossa Frigyes (ur. 1155-90) elfoglalta Milánót, az ereklyéket elrejtették. A kölni érsek kérésére a cs. az érs-nek ajándékozta, s 1164. VII. 23: Félix és Nábor katona vt-k ereklyéivel együtt elhelyezték a kölni dómban. Ma is ott tisztelik. Ereklyetartó szekrényük 1170-1220: készült. - Ünnepük a lit-ban: →vízkereszt (jan. 6.). Attrib-aik: korona, ajándékok, ládikó, kancsó, arany tárgyak. A ~ az utasok, favágók és kártyagyárosok védőszentje, hirtelen halál, nyavalyatörés ellen hívták segítségül őket. - A víz mellett a ~ napján szentelték régen a tömjént is. E kettős szentelésből fejlődött ki (épp a ~ nevében!) az emberi hajlékok megszentelése és megfüstölése is vízkereszt nyolcadában (→házszentelés). Nevük kezdőbetűit a megfelelő évszámmal (+ 19 + G + M + B + 97 +) általában a családfő (régebben a →gazda) fölírja az ajtó szemöldökfájára. - Ikgr. A ~at a legrégebbi ker. ábrázolások Mithrász tisztelőiként állítják elénk. Vsz. a Zsolt 72,10 és Iz 66,6 alapján kezdték királyokként ábrázolni őket. Beda Venerabilis Eu., Ázsia és Afrika képviselőit látja bennük, Gáspár ezért fekete bőrű a képeken. Ábrázolásokon 4, 6 v. 12 kir. is föltűnt. A 10-11. sz: a képeken nevüket is jelölték (Göreme, Kappadókia, VIII. kpna barlangképei), koronát viseltek. Leggyakrabban a gyermek Jézus előtti hódolatukat ábrázolták. - Főbb ábrázolási típusok: 1. ~ imádása. Mária ölében a Gyermekkel oldalt ül profilban, a ~ a másik oldalról hódolattal jönnek; v. Mária középütt trónon ül a Gyermekkel, a ~ kétoldalt állnak (Adelphia-szarkofág, Szirakuza, Nemz. Múz., 340/45). Néha az imádás Krisztus születésével kapcsolódik, s a ~ a jászolban fekvő kisded előtt hódolnak. Mária és a Gyermek fölött látható a csillag, melyre az első kir. rendszerint fölmutat. Az 5. sz-tól ajándékaikat tálon, a tömjént szaruban adják át. Az 5-6. sz. K-i képeken a ~ 3 életkort (öreg, érett ffi, fiatalember) képviselnek. E különbségtételt átvette a Ny-eu. műv. is, s egészen a kk. közepéig megőrizte. - A bizánci műv-ben egy v. több angyal és (rendszerint Mária mögött) József is jelen van. A szimmetriára törekvő képeken a kép egyik felében Mária, a Gyermek és a ~, a másikban 3 pásztor látható (monzai olajos ampulla, 6. sz.). - A kk. →devóciós képein a ~ drága ruhát viselnek, ajándékaikat aranyból és drágakövekből készült tartókban adják át. A kíséretükben lévő angyalokkal, sztekkel és pásztorokkal sokalakos, mozgalmas jelenetté bővült a kép. A ~ közül az egyik Mária előtt térdel, koronáját a földre v. a karjára teszi; a másik hátrafordul és mutatja a harmadiknak a csillagot (G. Pisano, a pizai dóm szószéke, 1302-11). A ferencesek hatására a képeken egyre bensőségesebb kapcsolat mutatkozik a Gyermek és a ~ között: a ~ megcsókolják a Gyermek lábát, aki megáldja őket. A 15. sz. vége felé a kép egyszerűsödik, csak a legfontosabb személyek láthatók. A barokk ismét a sokalakos kompozíciókat kedvelte K-i pompával. Betlehem művészetében a ~ motívumot mindmáig alkalmazzák, apró részletekkel díszítik. - 2. A ~ Heródes előtt (Róma, S. Maria Maggiore, diadalív, 432/40). A 12. sz. után ritkán fordul elő. - 3. A ~ követik a csillagot. Legtöbbször az imádással v. Krisztus születésével együtt ábrázolják (Milánó, Dóm-kincstár, elefántcsontrelief, 5. sz. 2. fele). A Legenda Aurea állítja, hogy a ~at vezérlő csillagban a Kis Jézus kereszttel, fején töviskoronával tűnt föl, mintegy utalva az Ecce Homo eljövendő nagypénteki királyságára (Rogier van der Weyden képén: Berlin, Áll. Múz., 15. sz.). - 4. A ~ vándorlása. Egyidőben jelent meg a bizánci kz-okban és a karoling műv-ben. A csillagnézéssel is előfordul (Monreale, bronzkapu, 12. sz.). A román falfest. önállóan is ábrázolta, a gótikában szoborban is megformálták. A híres →bambergi lovast olykor a ~ egyikének tartják. - 5. A ~ álma és hazatérése. Álmukat a 9. sz-tól jelenítették meg, 3 egymás mellett alvó emberben. A 12. sz. legendája szerint hajón tértek haza (Firenze, Baptisztérium). -

Mo-on, bár a kultusz hajdani virágzását az ikgr. emlékek nagy száma tanúsítja, igen kevés a ~-patrocínium. Okát részben az ünnepek karácsonyi torlódásában, részben a téli időszakban kereshetjük. Ismert viszont a német bányászoknak a kk. végén fölbukkanó ~-tisztelete. Vsz. e kultusz emlékei a Breznóbánya melletti, egykor Zólyomlipcse várához tartozó Garampéteri 15. sz. filiális tp-ának dedikációja, Vibnye (Eisenbach, Vyhne) bányászfalunak egyik, ~ nevét viselő tárnája, Osztroluka (Ostrá Luka) patrocíniuma. Körmöcbánya egykori ném. bányászfaluinak - Jánoshegy (Johannisberg, Piargy), Kékellő (Blaufuss, Krohule), Dobsina, Késmárk, Nyitrabánya (Kriegerhai, Handlová) - ~-, ill. →Heródes-játéka eredeti szándék szerint az ünnepre való emlékezés mellett a három szt bányászpatrónus megtisztelése volt. E játékok a falusi legénybíróságok, legénycéhek előadásában még a 20. sz. elején is színre kerültek. - A Kölnből kisugárzó kk. ném. kultuszt idézi Udvard (Gross-Mutschen, Burgenland) patrocíniuma, valamint Pozsony (Szt Márton-tp., 1414), Körmöcbánya (1456), Győr (1486), Buda (Nagyboldogasszony-tp., 15. sz. 1. fele), Sopron kk. 3 ~-oltára (Szt Mihály-, Boldogasszony-tp., Szt György-kpna), majd a Szt György-tp. barokk kpnája. Oltáruk volt Nagyváradon (1524). Bodrogszög kk. titulusához nyilván a leleszi prem. prépság révén jutott. Egyedülálló a g.k. Nyírcsászári patrocíniuma (15. sz.). - A tör. után németekkel újranépesített Bakonynána (1750, később Szt Anna-tp.), Ráckeve (1777, később Ker. Szt János-tp), Tass, Környe falvak hosszú útra vállalkozó, keleti új hazába települő lakossága a vándorok napkeleti patrónusainak, a Morgenland kir-ainak oltalma alá helyezte magát, s ezzel ném. szülőföldjének szakrális hagyományait őrzi tovább. A kassai egyhm-ben Rokitó (1806) tp-a viseli a ~ tit-át.

- A kk. hazai ~-ábrázolások a kevés patricínium ellenére is, a kultusz egyetemes mo-i virágzását tanúsítják. A román időszak alkotásai liturgikus, szinte dogmatikus jellegűek, s alighanem megelőzik Köln hatását. Ennek az archaikus periódusnak kiemelkedő emléke a pécsi altemplom lejáratának eu. rangú dombormű-ciklusa (12. sz). Jelentős a →gyulafehérvári székesegyház külső falán elhelyezett ~-dombormű is (13. sz.), melynek külföldi analógiákból következtetve gonoszűző rendeltetése volt. - A gótikus jámborság devocionális világa viszont a kölni kultusz hatalmas hódítását bizonyítja. A lit. és devocionális kifejezés közötti átmenetet az egész magyar kat. középkoron átvonuló freskóink tükrözik. Legkorábbiak közöttük Vizsoly falképei (11. sz), és csak a reformációval szakadnak meg. A megtestesülés misztériumát megjelenítő képsorozatok később már önálló, szinte öncélú ábrázolássá válnak: 1) kk. falképek: a) képsorozatban, 14. sz.: Almakerék, Martonháza, Nagylibercse, Podolin, Gerény, Haraszt, Keresztfalu; 16. sz.: Prislop; b) önálló ábrázolás, 14. sz.: Beszterce, Hizsnyó, Karaszkó, Nagydisznód, Rimabrezó, Velemér, Vizsoly, Zeykfalva, Zsigra; 15. sz: Bánfalva, Berethalom, Etrefalva, Kőszeg (Szt Jakab-tp.), Nagyszombat; 16. sz.: Déva. - 2. gótikus szárnyasoltár-táblakép: 1415: Berethalom, 1450: Aranyosmarót, Bártfa, Liptószentmária, Németlipcse, 1470: Liptószentmiklós, 1474: Kassa (Szt Erzsébet-tp.), 1476: Lőcse, 1480: Farkasfalva, Felka, Malompatak, Mosóc, Nagyekemező, Szepeshely, Szepesszombat, Szmrecsány, 1483: Nagyszalók, 1490: Nagytótlak, Szepesváralja, 1494: Lőcse, 1495: Nagylomnic, 1499: Szepeshely, 1500: Dovalló, Késmárk, Lándok, Okolicsnó, Somogyom, Sorostény, 1505: Nagyócsa, 1506: Korpona, 1508: Hizsnyó, 1510: Dubrava, Lőcse, Sztankahermény, 1516: Kassa (Szt Erzsébet-tp.), 1518: Szászbogács, 1520: Brulya, Csíksomlyó, Dovalló, Nagyőr, 1524: Nagyőr, 1526: Héthárs, 1530: Csíkcsatószeg, 1540: Székelyzsombor, 1543: Csíkmenaság. - 3. faszobrok: 1400: Kislomnic, 1410: Alsóbajom, 1480, 1489: Bártfa, 1470: Szepeshely, 1500: Turócszentmárton, 1510: Kispalugya, Kisszeben. - Kk. oltárok: 1450 e. Sopron, 1456: Körmöcbánya, 1470: Szepeshely, 1486: Győr (szegyh.), 1514: Pozsonyszentgyörgy, 1524: Nagyvárad. -

A soproni és eperjesi takácsok leginkább ném. ajkú mestereiből álló céhének a kk. végén a három szent király volt a védőszentje. A 18. sz: az aradi m. szűcsök tisztelték őket pártfogóul, nyilván azzal a megfontolással, hogy hosszú téli útjukra jó melegen kellett öltözniök. - A ~ archaikus m. kultuszának, egyben a moldvai csángók anyanyelvi lit-jának jellegzetes bizonysága az a zsolozsma, amelyet 1700 k. Forrófalván egy kz-os énekeskönyvbe jegyeztek be. (Domokos Pál Péter közlése nyomán egyelőre csak himnuszait ismerjük. A matutinum kezdete: Midőn boldog Szűz Mária Szent Fiát szülé világra, Ég mutatott új csillagra, Mely napkeletben ragyaga.) - A ~ legendájának első ismert m. nyelvű följegyzései a 16. sz. elejéről származnak (a Legenda Aurea nyomán a Debreczeni-kódexben). A szöveg is bizonyítja, hogy a ~ tiszt-ének az ÚSz, ill. a lit. mellett Köln a fő forrása. Természetes, hogy mo-i kultuszunk is bőségesen merített belőle az Aachenfahrt, vagyis az Aachenbe 7 évenként ismétlődő búcsújárás révén, melyen évszázadokon át egészen II. József (ur. 1780-90) tiltó rendelkezéséig mo-i zarándokközösségek is megfordultak. Útjukban Köln városát sem kerülték el. Kölni hagyomány szerint ínség idején fogadalmat tettek a ~ tiszteletére. Búcsúsaink Kölnben 6 hétig tartózkodtak, maga a város látta őket vendégül. Rendesen május 2. hetében érkeztek ide. Később csak június után eresztették be őket a Hahnentor nevű kapun, ahol tolmácsok és kórházi emberek ellenőrizték őket, van-e útlevelük és nem hurcolnak-e be valami járványos betegséget. Amikor minden vizsgálat megtörtént, imádkozva és énekelve bevonultak a szegyh-ba. 24 ffi kivált közülük, és előresietett, hogy a nagyharangot ünnepélyesen megkondítsa.

- Legnagyobb, búcsúval járó tiszteletben a ~ ereklyéje részesült, amelynek 62 fontos gyertyát ajánlottak föl. Imádságaik egy Prágában őrzött kódexben olvashatók. - Bibliai utazásukból, de a kölni búcsújárásból is érthető, hogy a három napkeleti király: Gáspár, Menyhért, Boldizsár egyfelől az utasok, útonjárók, vándorok, zarándokok, másfelől a vendégfogadósok patrónusa lett. A vendégfogadók, szállodák hajdani neve, cégére, címere is szerte az európai kat. világban e három, részben szerecsennek tartott szt vándorra emlékeztetett: Három Király, Három Szerecsen, Három Korona, majd a képzet fokozódó elhalványulásával Szerecsen, Korona, M. Korona, M. Király, sőt Angol Királynő. Szegeden pl. volt a 19. sz. elején egy Három Korona fogadó, melyről az utcát is Háromkorona u-nak nevezték, s ez az 1879-es árvíz után a jellegtelen Korona utcává szürkült. Ugyanekkor volt Szegeden Három Király vendéglő is. Esztergomban Három Szerecsen kávéház volt még a 20. sz. elején is. -

A ~ nevét az útra indulók régebben a térdükre kötötték fáradtság ellen talizmánul; a hosszú útra készülők a kk-ban misét (missa de tribus regibus) végeztettek s érmet viseltek a tiszteletükre. (A gyakorlat eleven lehetett, hiszen a hitújító Szkhárosi Horvát András nem megy el korholó szó nélkül mellette.) - Népi utókorában ebbe az összefüggésbe tartozik, vagyis a jó utazást, szerencsés járás-kelést, boldog megérkezést szolgálja, oltalmazza egy ~ napjára rendelt régi szentelmény is, amelyet a hazai egyh. gyakorlatból vsz. a jozefinizmus száműzött. A szegedi tájon még ma is élő, bár hanyatló szokás, hogy esküvőre menet a menyasszony v. olykor a vőlegény cipőjébe, csizmájába Szűz Mária képével díszített régi ezüst pénzt, →máriahúszast tesznek, hogy ha rontásba lépnének, ne foghasson rajtuk. Egyébként is igen sokan hordanak, különösen az öregebb nemzedék, ilyen máriahúszast a zsebükben, ami a családban vándorolni szokott nemzedékről nemzedékre. - Az →archaikus népi imádságokban a hívő lélek reggel magát és egész napját, napjának járását-kelését, ügyeit, dolgait a ~ oltalmába ajánlja. Nagyon valószínű, hogy ez az imádságos szokás más népeknél, más nyelveken sem ismeretlen. - A három szent királyok rózsafüzére Orosz István jászladányi búcsúvezető szentember leleményének látszik. Az olvasó 3 szem és tizedből áll. Hiszekegy, Dicsőség, Miatyánk után az üdvözlet: Üdvözlünk titeket, kisded Jézusnak kedves vendégei, Gáspár, Menyhért és Boldizsár, kik a királyi palotát elhagyva, messze távolban felkerestétek a kisded Jézust; a betlehemi istállóban felleltétek, aranyat, temjént, mirhát ajándékoztatok neki. A nép válasza: Imádkozzatok értünk bűnösökért Jézusnál, most és halálunk óráján. Ámen. Vsz. búcsúsok imádkozták ezt is, de Orosz István kz-ából ez nem tűnik ki. - A patosfaiak szerint azokat, akik egész életükön át megböjtölik az ünnep vigíliáját, haláluk óráján a ~ nem hagyják el, hanem Jézushoz vezérlik. Zalaszentbalázs öregasszonyai emlékeznek, hogy régebben imádkoztak a ~hoz, hogy majd kísérjék el őket utolsó nagy útjukon. Privigye szlovákjai kalácsot hagytak az asztalon ~ ünnepén, ami szintén a halottkultuszt idézi. - Régi kk. érem fölirata: SANCTI TRES REGES GASPAR MELCHIOR BATHASAR: ORATE PRO NOBIS NUNC ET IN HORA MORTIS NOSTRAE. - A ~ bekerültek Csólyospálos szegedi eredetű népének egyik mágikus elajánlásába is: Új hód, új király, ~: vótatok-e Krisztus születésin? Vótunk. Fájt-e a fogatok? Nem. Adja a jó Isten, az enyüm se fájjon! - A földeáki hívek templomi alamizsnájukat, pénzadományaikat vízkereszt ünnepén nem a perselybe dobják, hanem az oltárra állított betlehemre teszik, követve a ~ ajándékozását. A szegedi tájhoz tartozó Ószentiván (Tiszasziget) népének ajkán az egyik csillagképnek Háromszentkirály a neve. - A ~ nevével számos családnevünk is összefügg: Gáspár, Gaska, Gaskó, Gazsó, Menyhért, Menyhárt, Mencs, Mense, Mengyi, Menyő, Boldizsár, Boltizár, Baltazár, Bódi, Bódis, Boldis, esetleg még Bónis, Bóna, Borúzs. - Az ünnep liturgiájának archaikus kk. világát meggyőző erővel idézi a győri Stella, amely egyúttal a román műveltség hazánkban való korai térhódításának is méltó bizonysága. A fiatal m. kerséget Nyugat, főleg Fro. és a Rajnavidék lit. közösségébe kapcsolja ez a Tractus Stellae, azaz csillagjáték, amelyet a 11. sz. végén Hartvik pp. idejében a győri szegyh-ban adtak elő. Ez a műfaj legkeletibb rnegjelenése Eu-ban. **-B.G.

KL II:259. - Kirschbaum I:539. - Hoffmann, Hans: Die heiligen Drei Könige. Zur Heiligenverehrung im kirchlichen, gesellschaftlichen und politischen Leben des Mittelalters. Bonn, 1975. - Sachs 1980:30, 164. - Baumgarten 1985:74. - KML 1986:118. - BL:1306. - Bálint 1989:136.