🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > mágusok
következő 🡲

mágusok (a sumér imga, 'tiszteletreméltó' szóból, az →Avesztában atrava, óperzsául magus, gör. magoi): 1. a médek papi osztálya, „a tiszta férfiak”, akik egyszerű, önmegtagadó életet éltek, ismerték és tanították a vallási bölcsességet, és indoiráni kultuszt végeztek. Vsz. éles ellentétben voltak →Zaratusztrával, de az akhmenidák korában →Ahura Mazda államvallását követték. - 2. a Szentírásban a →napkeleti bölcsek (Mt 2,1-12), →háromkirályok. Az ApCsel 8,9-11; 13,6-10 negatív jelentéssel (varázsló) használja a szót. **

König 1985:101. - Pecz II:6. - BL:1139.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.