Magyar Katolikus Lexikon > G > gyilkosság


gyilkosság (a gyilok, 'tőr' szóból): szándékos és közvetlen →emberölés, bűn az →ötödik parancsolat ellen. Elkövetője →halál okoz, gyilkos. - Az ókori népek számára (a zsidóknak is) a →vér az élet székhelye, sőt 'a vér az élet', s az élet, főként az emberi élet egyedül Istené: ezért aki ember életére tör, bizonyos értelemben magára Istenre támad. Főként az apa- és anya~ot büntették (→parricidium) - A Szentírásban a →Tízparancsolat kategorikusan tiltja a ~ot (Kiv 10,13; MTörv 5,17). Ősi szokás, és a régi törv. is azt írta elő, hogy aki embervért ont, annak ember ontsa a vérét (Ter 9,6; Kiv 21,12-14; Lev 24,17; Szám 35,19). A MTörv 19,11 szerint a →vének kötelesek voltak kiadni a gyilkost a goelnak, a →vérbosszú beteljesítőjének, hiába menekült az oltárhoz (Kiv 21,13-14;. 1Kir 2,28). A későbbi törv-ek (MTörv 19,1-13; Szám 35,9-34) megneveztek →menedékül városokat, ahol a ~ elkövetője védelmet talált a vérbosszúval szemben, de csak ha előbb ért oda, mint aki vérbosszút kívánt állni, és csak addig, amíg a főpap élt (35,22-25; az új főpap vsz. fölmentést, amnesztiát adott, amikor hivatalba lépett). Aki szándékosan ölt embert, beszennyezte a földet, amelyet Jahve adott és amelyen Ő is ott volt népe körében, ezért a kiontott vérért a gyilkos vére szolgálhatott jóvátételül (35,33). - Az ÚSz a →felebaráti szeretet szempontjai szerint foglal állást a ~ kérdésében (Mt 5,21-26; Jn 15,12-17; Róm 12,9-21; Gal 5,13-26). - Az Egyh. állandó erkölcsi tanítása szerint a ~ belsőleg rossz cselekedet, sőt II. János Pál p. hangsúlyozza, hogy „a meggyilkolt vére a földből, melyre kiomlott, követeli, hogy Isten igazságot szolgáltasson. E szövegből merítette az Egyház az →égbekiáltó bűn kifejezést azoknak a bűnöknek a megnevezésére, melyek Istenhez kiáltanak megtorlásért, és az elsők között közéjük tartozik a ~.” **

BL:514. - VS 80. - EV 9.