🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > menedék
következő 🡲

menedék, menedékhely (gör. aszülon, lat. refugium): 1. biztonságos hely, ahol értékeket, főként az életet lehet óvni, menteni. A Szentírásban a ~ elsősorban Isten (Zsolt 9,10; 30,4; 31,7; 58,17; 89,1; 90,2; 143,2). Az imádságokban Jézus és Mária. - 2. a →menedékjog kiváltságával rendelkező hely. **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.