🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > gyermek Jézus
következő 🡲

gyermek Jézus, Kisded, Kisded Jézus: A Szentírásban a →gyermekségtörténet (Mt 1-2 és Lk 2) a köv. eseményeket írja le: a ~ születése (→Karácsony), a pásztorok és a →Háromkirályok imádása, →bemutatás a templomban, →menekülés Egyiptomba, →betlehemi gyermekgyilkosság, →tizenkét éves Jézus a tp-ban. - Az egész gyermekségtörténet azt akarta tanúsítani, hogy a ~ a próf-k által megjövendölt Megváltó. Szűz Mária gyermekét a Magasságbeli Fiának fogják hívni (Lk 1,32); övé lesz Dávid trónja, uralkodni fog Jákob házán (1,33), Ő lesz a Messiás; 1,35 szerint a ~ azért Isten Fia, mert nem férfitól, hanem a Szentlélek erejéből születik. - Embersége valóságos volt (→Jézus embersége), azaz gyermekkorától kezdve szellemileg is bontakozott, „gyarapodott bölcsességben, korban és Isten és az emberek előtti kedvességben” (Lk 2,52). A Zsid 5,8 szerint engedelmességet tanult. - Ikgr. A nagyon gazdag ikonográfiával rendelkező ~-tisztelet a Jézus Krisztus istenségét megillető →imádásból következik. A ~ központi alak a Krisztus születése-, Szentcsalád-, Jézus rokonsága- és Madonna-képeken (→Mária-képek, →Mária-kegyképek, →Szoptatós Madonna, →Theotokosz). - Önállóan a 14. sz. elejétől ábrázolták. A ~ motívum a női ktorokban látomások hatására alakult ki. Az apácák a →Boldogságos Szűz Máriát követve tisztelték és szerették a ~t. Különösen a betlehemi játékokban kapott reális kifejezést a ~-tisztelet (→betlehemezés); az első ~ figurákat jászolbafektetésre készítették. Művészien kidolgozott bölcsőket és kelengyét készítettek, a ~ alakját fából faragták meg. Legkorábbi példa a róm. S. Maria Maggiore diadalíve (432/440), a leggazdagabb és legfenségesebb hangulatú Giottótól származik (Padova, Arena-kpna, 1305 k.). A magyar alkotások egyik szép példája a kassai főoltár Mária-ciklusában látható (1474/77). - A 13-14. sz: válik hangsúlyozottá a Gyermek és Mária közötti bensőséges kapcsolat ábrázolása. A 15-16. sz: a ~ legtöbbször ruhátlan, álló alak, a kezében tartott tárgyak majdani szenvedésére v. a világmindenség leendő uralkodójának méltóságára utalnak: →alma, →szőlőfürt, keresztben végződő →bot, →szegfű, →mondatszalag. Jobbjával gyakran áldást ad. Néha ül, és állatokkal v. gyümölcsökkel játszik. A 15. sz-tól vált szokássá No-ban, Holl-ban és Itáliában, hogy a ~t oltárra tették (jászolban v. álló alakként). - A bűnbeesés és megváltás, ill. a megtestesülés és kereszthalál dogmatikai összefüggését az ikgr. a ~ olykor a →Fájdalmak férfiára emlékeztető ábrázolásával is szemlélteti. A Legenda Aurea szerint a Háromkirályokat vezérlő csillagban a ~ kereszttel, fején töviskoronával tűnt föl, mintegy utalva az Ecce Homo eljövendő nagypénteki királyságára. Barokk ábrázolás az alvó ~ a →halálfejjel és a →szenvedés eszközeivel (vsz. →memento mori és a nascendo morimur, 'aki született, annak halnia is kell' eszmevilágának ihletése). E típusba tartoznak még a köv. képek: a ~ hatalmas kereszttel (Mátraverebély, kegytp. szószéke); a názáreti műhelyben keresztet faragcsál (Nagynyárád pléb. épület utcai fülkéje); vállán viszi a keresztet, kezében egy kínzóeszközökkel megrakott kosarat; a kígyó almával a szájában körülkússza a földgömböt, amelynek tetején a ~ áll, kezében a keresztfával (Kemence); a témának apró szentképeken még sok változatával találkozunk. - Svéd Szt Brigitta 1373: írásba foglalt látomásaiban a varrogató Mária mellett a ~ olvasgat, mögöttük 2 angyal hozza a szenvedés eszközeit. E forrásból újabb képtípus is született: Szt Brigitta Jézus születését a napfölkeltét is fölülmúló fényjelenségként írta le. A gyorsan közismertté vált látomás hatására festettek olyan képeket, melyeken az egyetlen fényforrás az újszülött ~. A →karácsonyfa fényei ma is a ~ra utalnak. - Az ábrázolások egy másik nagy csoportja az Euch-hoz kapcsolódik: a ~ egyik kezében a szőlőt gyümölcsöző keresztfa, a másikban kehely (Celldömölk, apátsági tp. kincstára, parasztbarokk fadombormű). A 12. sz-tól tudunk olyan csodákról, melyekben az ostya a ~sá változott. -

A 14. sz-tól →Jessze fájának csúcsán Mária a ~sal is látható. - A ~ szinte elmaradhatatlan a Szt József-, a gyermek Ker. Szt János-, a Szt Anna-képeken. Mintegy attrib-ként szerepel olyan szentek ábrázolásain, akik tisztaságuk, gyermekségük v. életük egy misztikus eseménye folytán közelebbi, bensőséges kapcsolatban álltak a ~sal: Alexandriai Szt Katalin (a ~ eljegyzi magának), Szt Kristóf, Assisi Szt Ferenc, Cantalicei Szt Felix, Hermann Szt József, Alto (a kehely fölött megjelent neki), Kosztka Szt Szaniszló, Limai Szt Róza, Lincolni Szt Húgó, Lisieux-i Szt Teréz (~ról nev.), Montepulcianói Szt Ágnes, Páduai Szt Antal, Római Szt Franciska, Szt Brigitta, Sziénai Szt Katalin, Szt Szaniszló, Thienei Szt Kajetán stb. - A ker. szimbólumvilágban a ~ jelképe az →alma, mint Jessze fájának gyümölcse, a népi imákban és énekekben így is említik: A kis Jézus aranyalma, Boldogságos Szűz az anyja. A gyermekdal- és népének-kincs különleges csoportját adják a ~ról és a ~hoz szóló énekek, altatók. - A néphagyományban a karácsonyi életfa, a többnyire aranyozott mogyoróval díszített ág, melyet a magasban helyeztek el (a szoba mennyezetére függesztették v. a gerendára kötötték, mintha az égből nőtt volna), a földre szálló, emberek közt szállást kereső ~t jelképezte. **

Kirschbaum II:400. - Sachs 1980:141, 194. - KML 1986:108. - Bálint 1989:8.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.