gyónás, szentgyónás (lat. confessio): 1. dogmatikailag bűnvallomás, melyet a →bűnbánat szentségében végzünk. Rendes formája a →fülgyónás. - Az Egyh. tanítja, hogy a súlyos bűnök megvallása a szentség lényegéhez tartozik, mégpedig olyan körülményeikkel együtt, amelyek a bűnöknek új jelleget adnak. Hozzátartozik a bűnök számának jelzése is, amennyire a gyónó emlékszik rá (DS 1323, 1458, 1679, 1706). E kötelezettséget az Egyh. mindig abból vezette le, hogy Krisztus az ap-oknak hatalmat adott a föloldozásra és annak megtagadására, s lelki ügyekben bírókká is tette őket, ezért ismerniük kell a bűnbánó lelkületét és a bűn súlyosságát. A bűnvallomást a →gyónási titok fegyelme védi. A pap nem mint magánember szolgáltatja ki a szentséget, hanem mint Krisztus helyettese, azért a szentségen kívül nem is használhatja föl a ~ban szerzett ismeretet. - A ~ fajtái a kötelezettség szempontjából: 1215: a IV. →lateráni zsinat óta a ker. hívőnek évenként legalább egyszer meg kell gyónnia bűneit (DS 812, 1683). A →bocsánatos bűnöket is meg lehet gyónni és alóluk föloldozást kérni. A tökéletességre törekvők számára fontos az →ájtatossági gyónás, a korábbi ~ok hiányosságait orvosolja az →egyetemes gyónás, életfordulókon, halálveszélyben az egész élet bűneit foglalja össze az élet~. - A ~ csak személyes jelenlétben történhet, szóval v. jellel, de nem levél v. telefon útján (DS 1994). Ha nincs mód a szóban való ~ra (pl. némaság, a nyelv nem ismerése miatt), akkor elég a →bűnbánat alkalmas jelének kimutatása. A ~ lelki értékére mindig tekintettel kell lenni, el kell kerülni, hogy sablonossá váljék. A hívő számára legyen alkalom lelkiismeretének rendezésére és a nagykorú gondolkodás kifejlesztésére. Legyen tudatában annak, hogy a bűnvallomással Krisztus engesztelő keresztáldozatába kapcsolódik be. A →gyóntató a szentség kiszolgáltatásánál mint Krisztus helyettese van jelen, ennek megfelelően kell kérdeznie és válaszolnia. Kérdeznie csak akkor kell, ha azt a bűnvallomás teljességéhez szükségesnek tartja; egyúttal legyen lelki vezető is, aki megfelelő tanácsokat ad. Igénybe veheti az ált. emberi ismereteket (pl. lélektani meglátásokat), de fő feladata az marad, hogy a bűnvallomás az Istennel való kiengesztelődés ténye legyen. A gyónó érezze, hogy az Egyh. szolgálatán keresztül az irgalmas Istennel találkozott és megigazultan távozhat. A gyóntató okos magatartásától is függ az, hogy a ~ ne a bűnök körülményeiről, súlyosságáról folytatott vita legyen, hanem a lelkület megújulásának és elmélyülésének az alkalma. Biztos, hogy a ~nak lehetnek lélektani hatásai, de nem válhat lelki kezeléssé. Mind a gyónó, mind a gyóntató tettei és szavai benne kell, hogy maradjanak a szentség anyagi-formai elemének keretében, viseljék magukon az Isten tiszteletét. A II. vat. zsin. után lehetőség nyílt az ún. bűnbánati ájtatosságokra, főleg nagyböjt idején. Ezek ápolhatják a bűnbánat szellemét és előkészítenek a bűnbánat szentségére, de önmagukban nem pótolják magát a szentséget. - 2. A régi m. egyházjogban. Szt István II. Törvénykönyve: „Aki annyira megátalkodik, hogy a pap intésére se akarja meggyónni bűneit, minden egyházi szolgálat és alamizsna nélkül mint hitetlen feküdjék a sírjába. a) Ha a rokonok és a hozzátartozók mulasztása miatt halt meg gyónás nélkül, könyörögjenek érte és adjanak alamizsnát, de rokonai keserüljék meg gondatlanságukat böjtöléssel a papok belátása szerint. b) Akik hirtelenül haltak meg, azokat tisztességgel temessék el, mert Isten ítéletei rejtettek és titkosak előttünk.” - Esztergomi nemzeti zsin. 1114 k.: „Az egész nép gyónjon és áldozzék húsvétkor, pünkösdkor és karácsonykor, a klerikusok minden nagyobb ünnepen.” (IV. fej.) „Aki betegségben nem hív papot, hacsak nem hirtelen hal meg, pap nem temetheti egyházi temetőben. A szülei v. a felesége, s ha nincsenek, a falu elöljárója két falubeli öreggel együtt vezekeljen 40 napig.” (IX. fej.) - Nagyszombati tartományi zsin., 1611: „A hívőket sűrűn biztassák a gyónásra. A plébánosok gondoskodjanak róla, hogy a hívők húsvétkor mind gyónjanak és áldozzanak. Ha kolostortemplom van a plébánia területén, buzdítsák a híveket, hogy a húsvéti áldozást a plébániatemplomban végezzék el.” - 3. A hatályos egyházjogban a ~ egyéni és teljes bűnmegvallás és feloldozás. Sajátos helye a tp. v. a kpna →gyóntatóhelye, melyen kívül csak megfelelő okból szabad gyóntatni (964.k. 1. és 3.§). - Mindazoknak, akikre feladatkörüknél (többnyire hivataluknál) fogva a lelkek gondozását bízták, kötelességük gondoskodni: a) arról, hogy a rájuk bízott hívők, ha ésszerűen kérik, gyónhassanak; b) valamint arról, hogy legyenek a hívők körülményeinek megfelelően kitűzött napok és órák, amikor (rendszeresen) alkalom nyílik az egyéni ~ra (986.k. 1.§). Sürgős szükség esetén minden gyóntató, halálveszélyben pedig minden pap (még a gyóntatási felhatalmazással nem rendelkező, sőt a kiközösített is) köteles a hívőt meggyóntatni (986.k. 2.§). A ~ban elhangzottakat a →gyónási titok fegyelme védi. -

A ~hoz kellő felkészültség (dispositus) kell: az elkövetett bűnöket el kell vetni (bánat), s a javulás szándékával Istenhez kell térni (987.k.). - A ~ anyaga a) kötelezően az, amit a krisztushívő köteles meggyónni: mindaz a súlyos bűn, amit a keresztség után elkövetett, s melytől az Egyházban jelenlévő „kulcsok hatalma” révén közvetlen feloldozást még nem nyert, s melyeket egyéni ~ban még nem vallott meg, feltéve, hogy gondos lelkiismeretvizsgálat után tudomása van róluk. Ezeket a bűnöket faj és szám szerint kell meggyónnia (988.k. 1.); b) ajánlott anyagát képezik a →bocsánatos bűnök (988.k. 2.§). - A ~ kötelező gyakoriságáról a 989.k. kimondja, hogy minden krisztushívő, aki elérte értelme használatának korát (vagyis betöltötte 7. életévét), köteles súlyos bűneit legalább évente egyszer híven meggyónni. Ez a kötelezettség tehát a súlyos bűnökre terjed ki. A kánon fogalmazásából egyértelmű, hogy a legfőbb egyh. törvényhozó az értelmük használatára eljutott gyermekeket képesnek ítéli súlyos bűnök elkövetésére. Egyébként nem csupán évente kötelező a ~, hanem a súlyos bűnéről tudó hívő számára mindannyiszor, valahányszor szentáldozáshoz akar járulni, v. ha pap sztmisét akar bemutatni (vö. 916.k.). Az évi ~ időpontja a jogban nincs meghatározva, de mivel a húsvéti sztáldozás kötelessége fönnáll (920.k. 2.§), aki súlyos bűnben van, ebben az időben gyónni köteles. Ha valaki nagyon korán járulna is elsőáldozáshoz, már az első sztáldozás előtt köteles gyónni (914.k.). - Tolmácsot senkinek sem tilos ~ához igénybe vennie, de figyelni kell a visszaélések és a botrányok elkerülésére (990.k.). A titoktartás a tolmácsot is kötelezi (vö. 983.k. 2.§). - A krisztushívők szabadon választják meg, hogy melyik törvényesen jóváhagyott gyóntatónál végzik ~ukat. Olyan gyóntató is választható, aki más kat. rítushoz tartozik (991.k.). - Ikgr. Az óker. műv-ben a Jó Pásztor-képeket a ~ ábrázolásának is tekintik. A 10. sz-tól →szakramentáriumok illusztrációjaként gyakori (pl. Fuldai szakramentárium). A 12. sz: az épületszobrászatban is megjelenik (Regensburg, Alte Kapelle, 1200 k.). Nagy Károly ereklyetartó szekrényén (1200 k.) a kir. a gyóntatója mellett ül. Itáliában a 14. sz-tól a szentségek képciklusaiban ábrázolták, olykor nyilvános vezeklés formájában. A 15-18. sz: a katekizmusok illusztrációja. G.F.-**

Péterffy I:9, 56; II:212. - Segítő könyvecske azok számára, akik jó ~t, főleg jó élet~t akarnak végezni. Bp., 1929. - Kirschbaum I:343. - RP 31. - CCEO 1990:718-21.k. - Erdő 1991:368. - Schütz 1993:112. - KEK 1424, 1455-58.