Magyar Katolikus Lexikon > G > gyík


gyík, napgyík (lat. lacerta): a csúszómászók (Saurii) rendjének egyik fajtája. Mint hidegvérű állat, keresi a napfényt, mert annak melegétől függ mozgékonysága. - A Szentírásban a gekko, a fürge- és a zöld ~, a →szalamandra és a →kaméleon tisztátalan állat (Lev 11,29). A Péld 30,28: szereplő semamit, melyet a legtöbben ~nak fordítanak, mások póknak, kézzel is meg lehet fogni, mégis a kir. palotában tanyázik. - A ~ már az ókorban a napfény szimbóluma volt. A Physiologus szerint az öreg, vak ~ egy K-re néző hasadékba bújik, de a húsvétkor fölragyogó naptól újjászületik: visszanyeri látását és megfiatalodva bújik ki öreg bőréből. Ezért lett a föltámadás szimbóluma, s ábrázolták gyakran lámpásokon és szószékeken, ahol az evangélium megvilágosító erejére utal. A bécsi →Stephanskirche szószékkorlátján (A. Pilgram, 1514 k.) békák és kígyók között vsz. az Isten igéjét elutasító gonosz jelképe. **

Kirschbaum II:589. - Lipffert 1976:27. - Sachs 1980:157. - Physiologus 1986:11. - BL:513.