Magyar Katolikus Lexikon > G > garamszentbenedeki Úrkoporsó


garamszentbenedeki Úrkoporsó, 1480/90: a bányavárosi →faszobrászat legnevezetesebb emléke. 2000: az esztergomi →Keresztény Múzeumban - A húsvéti szertartások során használt, nagyméretű, gótikus ereklyetartó formájú alkotás 4 kerékre szerelt, alsó fele egyszerű →tumba, felső része kecses fiatornyokkal, finom művű mérműves faragványokkal alakított →baldachin, elemei a →szárnyasoltárok pártázatának áttört dekoratív faragványaiéval azonosak. 2 rövidebb oldalán Krisztus pokolraszállása és a három Mária Krisztus sírjánál domborművek, 3-3 kazettára osztott 2 hosszoldalán 1-1 sírt őrző katona figurája. - A ~ tematikájának kialakulásában nagy szerepe volt a falifülkés, szabadon álló →szent sírok ikgr-jának, mely alapvetően Krisztus föltámadására utal. A sírt őrző katonák alszanak, v. a nem ábrázolt, de a mozdulatok jelbeszédéből kiolvashatóan a sírjából kiemelkedő Jézusra tekintenek föl. - A ~ felső részén a 12 ap. az első tanítványokhoz illő módon őrként áll sorfalat a korpuszt őrző baldachin kerületén. Közöttük 1-1 osztósudaras, mérműves ablak nyílik a baldachin belsejébe, melyen át a húsvéti szert-ok idején a keresztjéről levett és koporsóba fektetett Krisztus volt látható. A díszes, elegáns oromzat felső részét sátortető fedi. A mérműves faragványdísz, a dombormű- és szoborsorozat, a nemes arányú architektonikus szerkezet egymástól elválaszthatatlan, szerves egységet alkot. A reliefek, szobrok egyaránt lágyan modelláltak, s főformáikat csupán helyenként tagolják éles metszésű ráncok. - A 2 rövid oldal domborművén a figurák stílusa a sírt őrző katonákétól v. az ap-okétól eltérő. Különbözőek az arckifejezések is: a pokolraszállás és a három Mária portréi szebbek, szabályosabbak, az őröké és az ap-oké változatosabbak, karakterisztikusabbak is. Az utóbbi csoport figurái több plasztikai leleményről, jellemzőkészségről tanúskodnak. A stíluskülönbségek osztják meg a ~ figurális faragványait 2 mester között. Az első, a jelesebb szobrász faragta az ap-okat és a sírt őrző katonák sorát, a másik, a jelentéktelenebb a tumba 2 rövid oldalának domborművét. Valamennyi eltérés megfigyelhető még a katonák és az ap-ok között is, de e kisebb különbségek a kétfajta, domborművű és kerek plasztikai előadásmód más-más követelményével könnyen magyarázhatók. - Bár a reliefek a kerek figuráknál láthatóan kevesebb gonddal készültek, különbségeiknél mégis jellemzőbbek a közöttük levő aránybeli, formai azonosságok: a katonák feje is, akárcsak az ap-oké, törzsükhöz viszonyítottan nagy, mindkét sorozat szereplőinek arcvonásait szinte karikatúraszerűen egyéni vonások formálják, testüket ugyanazon kelméből szabott, puhán gömbölyödő, majd helyenként éles, mély gyűrődéseket vető palástok burkolják. -

Az ap-sorozatnak 10 tagja maradt épségben: a Szt Pál- és Fülöp-figura a Lippert-féle restaurálás idején készült. A zászlót tartó szt karakterisztikus alakján a Garamszentbenedeki Apostolok Mestere vésőjének nyoma könnyen fölismerhető, mégis kérdéses, hogy eredetileg ő is a ~hoz tartozott-e. Kereszttel készült, díszített zászlója szerint Szt Gereont ábrázolja. Vsz. azonban, hogy az attrib. újabb, s hajdan maga is ap. volt, a sorozat részese, amit egyfelől mérete, másfelől a közte, valamint János ap. és Szt Simon(?) között levő szoros stílus-azonosság megerősít. A Szt Gereon(?) mellett akad még ap-aink sorában más meghatározási probléma is: 2 figura kezében csak attrib-aik nyele látható. Az egyiknél a nyél formájából akár Szt Péter kardjára, akár Bertalan késére következtethetünk, a másik attrib-nyél talán Simon ap. fűrészének a fogója volt. Bár formai eltérések, variációk megfigyelhetők az ap-szobrok között, kompozíciójuk, faragásmódjuk, plasztikai karakterük szorosan egymáshoz köti őket. Egyformák arányaik, a szellemes változatossággal gyűrődő palástok motívumkészlete, a 10 ap. faragási technikája. Egyéniségük különbségei elsősorban arcvonásaikról tükröződnek. Hajuk, szakálluk göndör csigákkal keretezi arcukat, tekintetük átszellemült; drapériáik lendületes ívekkel burkolják törékeny testüket. Mátét, Tamást és id. Jakabot az előbbiekéhez hasonló portrék jellemzik, de szakálluk egyenesebben rovátkált, mozdulataik merészebbek. Az utolsó együttes figuráinál aszketikusabbakká válnak a törzsek, őket jellemzik a leggroteszkebb vonások, a korábbi nemesebb arcformákat itt váltják föl valóban egyéni arcvonások. A sorozatban Szt András portréja a legsajátosabb, s Szt Bertalané v. Péter ap-é a legexpresszívebb. - A ~val minden szempontból rokon építmény az 1450 k. készült pozsonyi Szt Márton-egyház úrkoporsója, de ikgr. szerkezetének a szentsír-építmények körében egyébként nincs pontos mása. Típusát, fölépítését tekintve még a chemnitzi áll hozzá a legközelebb, melynek gazdagabban díszített architektúrája a ~val azonos kompozíciójú.  **

Radocsay 1967:75.