tumba: 1. középkori síremléktípus, melynek lényeges része a sokszor lábakon álló →szarkofág. A többnyire bronzból öntött v. faragott ~ hol szabadon, hol fülkében állt, de ált. T az elhunyt testét nem foglalja magában. A szarkofág fedőlapján rendszerint az elhunyt szoboralakja nyugszik, az oldallapokon feliratok s életének eseményeiről domborművek láthatók. – 2. jelképes ravatal és koporsó, mely a holttestet magába foglaló koporsót helyettesíti a gyászszertartásokon. **  

Kühár–Radó 1933:421.