Magyar Katolikus Lexikon > G > Gyümölcsoltó Boldogasszony


Gyümölcsoltó Boldogasszony, Annuntiatio Beatae Mariae Virginis, márc. 25.: a →megtestesülés, Isten Fiának Mária szűzi méhében történt fogantatásának ünnepe. 9 hónappal Jézus születése előtti nap, melyen Gábor főangyal megvitte Názáretbe Máriának a megtestesülés örömhírét (→angyali üdvözlet). - 692: említik először, amikor a trullai zsinat (III. →konstantinápolyi zsinat) helyesnek ítélte nagyböjtben történő ünneplését. Eszerint már hosszú ideje ünnepelhették. - Az ünnepet 150-200: a →Jakab ősevangélium és az az üdvtört. elgondolás készítette elő, hogy a világ teremtése, Krisztus fogantatása és kereszthalála ugyanazon a napon, a kereszthalál napján, III. 25: történt. A tört. gondolkodás Jézus születésétől visszaszámlálva határozta meg ~ ünnepének dátumát: így lett ~ ünnepe I. 6-tól (→epifánia) számolva IV. 7-e (az örményeknél máig megmaradt), XII. 25-től számolva III. 25. Rómában, ahol a S. Maria Maggiore-baz-ban körmenettel ünnepelték, a K-ről származott I. Sergius p. (ur. 687-701) honosította meg Annuntiatio Domini névvel. A K-i lit-k (mint az ambrozián is) az ünnepet az Úr ünnepei között tartották számon, a II. Vat. Zsin. utáni lit. reform ehhez tért vissza. - Néprajz. A Müncheni kódex naptárában Máriának hirdetete napja, a szegedi eredetű Lányikódexben Testfogadó Boldogasszony, az Érdy-kódexben Asszonyunk Szűz Máriának szeplételen foganatja, a lőcsei kalendáriumban (1642) Boldogasszony fogadása, de már a Winkler-kódex naptárában és a Debreczeni-kódexben ~, a moldvai csángó Gajcsánában Gyimőcsótó. Legrégibb lit. emlékeink is számontartják, jellegzetes elnevezéseit magyar fejleménynek kell tekintenünk. - Az ünnepi szentmise lit-jához Padányi Bíró Márton följegyzése szerint hozzátartozott a →leborulás szép régi m. hagyománya: „Karácsony napján és a Szűz Mária napjain, főképpen pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony, vagyis az Ige testesülése és fogantatása napján, a misemondó pap az isteni szolgálatban lévő több társaival együtt az oltár eleibe mégyen. Ott a legelső, legalsó grádicson éppen a földig leborul, így imádja a megtestesült Igét és az isteni kegyességnek ebben kinyilatkoztatott titkát ilyen alázatossággal tiszteli”. - Az ünnep ihlette az →Üdvözlégy és az →Úrangyala imádságokat. Jellegzetesen ferences-népies hagyomány, hogy aki ~ napján ezer Üdvözlégyet elimádkozik, annak teljesül a jóravaló kívánsága. A hagyomány máig él. Kiskunfélegyházán és közelében, a ferencszállási Szentkút tanyavilágában s a palóc Hangonyban manapság is ezer üdvözlégyet, a palóc Egerbocson, Bátorban és más környező falukban ezer Úrangyalát szoktak ~ vigíliáján az angyali üdvözlet emlékezetére elvégezni. Az ájtatosság alkonyattól éjfél utánig tart. - Gyöngyöspata jámbor asszonyai hajnali három órakor a ~ zsolozsmáját végzik. Mint mondják, akkor jött Gábor angyal. A mohácsi sokácok villámlás, égiháború idején kezüket mellükön keresztültéve, anyanyelvükön ezt mondogatják: Íme az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint. - A magyar vallásos néphagyományban ~ az oltás, szemzés napja. Egy 16. sz. csíziónk szerint az ember ilyenkor Szűz Máriával almát olt. Az egyik pécsi szőlőhegyen áll Bertalan ap. barokk kpnája. Az oltármenza virággal, gyümölccsel telefestett előzéklapja a baranyai kálvinista tp-ok (Drávaiványi, Kórós) virágdíszeinek édes testvére, valósággal paraszti remekmű. Közepén medallion-szerűen az Angyali Üdvözlet. Országszerte ált. szokás, hogy ~ ünnepén kell oltani, szemezni a fákat, hiszen Szűz Mária is most fogadta méhébe Jézust. A göcseji archaikus néphit szerint amelyik fát ezen a napon oltják be, azt nem szabad letörni v. levágni, mert vér folyik ki belőle. Aki ilyen fát mégis levágna, megvakul, halála után pedig elkárhozik. Ez ui. annyi, mintha embert ölt volna. Még nyesegetni, tisztogatni, elégetni sem szabad. Maguktól kell elkorhadniok. Hasonlóképpen vélekedik Zagyvarékas népe is: nem szabad kivágni, amíg magától ki nem szárad. Ha mégis kivágják, vér folyik belőle. Ilyen fákról azonban igen jó oltani, mert az új oltáson áldás lesz. Bátya délszláv-m. faluban az ünnepen ügyeskezű emberek szívességből házról házra járnak oltani. Székesfehérvár-Felsővároson a déli Úrangyala-harangszó idején sorra rázzák a gyümölcsfákat, hogy majd bőven teremjenek. Söjtör zalai faluban az ünnepen szemzett rózsafára az olvasót is ráakasztják. Csíkszentsimon, Csíkcsicsó, Csíkjenőfalva, Ajnád székelysége az oltott gyümölcsfákra igézet ellen piros szalagot köt. A csíkszentmártoniak az ünnepen szedik az oltóágakat; s úgy tartják, hogy ahány nappal szólal meg ünnep előtt a pacsirta, utána még annyi nappal elhallgat. Csíkmenasági hiedelem szerint jó jel, ha ~kor már nincs hó a vetéseken. Nemesbükön a szőlő 4 sarkában megmetszik a tőkéket, hogy jó termés legyen. A tápiógyörgyei gazda ezen a napon kimegy a kertbe, és a gyümölcsfák törzsét kereszttel jelöli meg. Szeged népe szerint az ilyenkor szemzett fából nem jó másnak ágat adni, mert ezzel a termést is odaadnák.

A kiszomboriak ezen a napon gyümölcsfáikról lemetszett gallyacskákat tüzelnek el. Úgy vélik, ezzel megakadályozzák a termés elférgesedését. A méhészek a röplyukakhoz is állítanak gallyakat, hogy fáikról a méhek majd jól mézeljenek. Hangonyban szintén szemeznek, fát ültetnek, de még vörösbort is isznak e napon. Bazin szl. népe e napon szalmakoszorúval övezi a gyümölcsfák törzsét, hogy majd bőven teremjenek. A szőlőkben éjszaka gonoszűző célzattal tüzet gyújtanak. Budaörsön, Hőgyészen, Németbólyban a gazda e napon kitárja az istálló ajtaját, mintegy meghívja a fecskéket, Isten madarait, hogy házában fészkeljenek, mert az öregek hite szerint felérnek egy tűz ellen való biztosítással. Az érkező fecskék arra is intik a gazdát, hogy a tavaszi munkák ideje elérkezett. Németpróna népe is úgy tudja, hogy ~ napján jönnek meg az énekesmadarak. A bánáti bolgárok vörösbort isznak és pattogatott kukoricával vendégelik meg egymást, hogy egész éven át egészségesek maradjanak. Az ünnepen ivott vörösborról az a hiedelem, hogy vérré válik az emberben. A pattogatott kukoricával a természetet akarják analógiás varázslattal rügyfakadásra bírni. A szabadkai bunyevácok ~ napján, amikor a természet téli álmából ébredezik és a fák ismét éltető nedvvel telnek meg, összejönnek (krvaca), hogy ők is szaporítsák vérüket. Ez vörösborral történik: a gazda végigkínálja vele egész házanépét. A vegyesajkú Kelebián a szokást a többségi magyarok is eltanulták bunyevác szomszédaiktól. Vörösbort szokott inni Dány m. népe is. Ószentiván, mai nevén Tiszaliget faluban az a hiedelem járja, hogy a magzat után sóvárgó asszony e napon könnyebben megfogan. A zalai Nagybakónak népe csak egyetlen gallyat szemez, melynek mágikus célzata alighanem a gyermekáldás korlátozása. - Az erdélyi románok ünneplése tele van tilalmakkal. A tehenet nem viszik bikához, a ~ napi tojások elzápulnak. Ellenben a jószágokat mind kihajtják a mezőre, a gyümölcsösben tüzet gyújtanak, a fákat megtömjénezik. ~ napjához monda is fűződik, mely az ünneprontás hiedelemvilágába tartozik. Nagykanizsa mellett van az előkelő Inkey család barokk, szépen felújított kpnája. A legenda szerint az egyik Inkey br. féktelen gőgjében elhatározta, hogy épp ~ napján vágatja ki legszebb gyümölcsfáit. Amikor azonban a legelső kivágására sor került, hatalmas sereg hangya bújt elő a tövéből. Rámászott a br-ra és rágni kezdte a tagjait. Hiába zárkózott be előlük a szobájába, szenvedéseibe belepusztult, és fölravatalozták. Reggelre azonban már csak a csontjai maradtak meg a koporsóban. A család engesztelésül építtette a kpnát. - - A m. népi kalendáriumban nevének megfelelően termőnap a palánta és fatisztogatásra, s a Skolasztikától ászok alatt tartott oltóágak berakására. Időjárása a még hátralévő tél negyvenesnapja; derült idejével bő termést jósol (a medve kijövetele, béka megszólalása) . ~ napján veti föl magát a hal a vízből. - Patrociniumai. Mivel ~ ünnepe a nagyböjt közepére esi, viszonylag kevesebb patrociniuma van, s ezek búcsúját is a nyári Mária-ünnepeken tartják. A legősibb Ság (Ipolyság) hajdani prem. prépságának titulusa (1235 k.). Esztergomi egyhm.: Esztergom (Bakócz-kpna, 1507), Pozsony (ferencesek, 14. sz.), Hédervár (15. sz.), Gajár, Barstaszár, Alsószölnök; rozsnyói egyhm.: Fülekpüspöki (kpna, 1925), Hidvégardó (kk.), Vizesrét (kpna); szepesi egyhm.: Farkasfalva, Savnik (vár), Újleszna; egri főegyhm.: Hejőcsaba (1762), Sajóörös (1914); kassai egyhm.: Abaújszántó (1751); győri egyhm.: Fehértó (1742), Kisfalud (1777); veszprémi egyhm.: Nagybarnak, Ősi, Szentbékálla, Türje, Kehida, Marcali, Iharos, Dabronc, Csatár; székesfehérvári egyhm.: Tordas (1758); pécsi egyhm.: Mohács (kpna, 1834); kalocsai egyhm.: Kalocsa (érs. rezidencia kpnája, 18. sz.); csanádi egyhm.: Pankota (kk., elenyészett), Szeged (1501, a 18. sz: az újonnan választott tanács eskütételének színhelye; elenyészett), Radna (kegytp., 1786), Bóka (1834); váci egyhm.: Szarvasgede (1702 e.); nagyváradi egyhm.: Kondoros (1884), Szentjobb (1736); erdélyi egyhm.: Szamosújvár, Bethlen (1902); hajdúdorogi egyhm.: Újfehértó, Kokad, Nagyléta, Hodász, Nyírderzs. - Ikgr. Az ábrázolásokon a Gábor angyal kezében v. külön vázában látható →liliom nem Mária tisztaságára, hanem a paradicsomi →életfára utal, amelyből a megváltás sarjadzik. - ~ műv. ábrázolásai élén áll mind korának tisztessége, mind művészi nagyszerűsége révén a szepesi Daróc monumentális freskója a 13. sz. végéről.

A ~-képtípus a Mária életét bemutató gótikus szárnyasoltárainkról nem hiányozhatott: Almakerék (1440), Bakabánya (1480), Bártfa (Borbála-oltár, 1450, András-oltár, 1460, Anna-oltár, 1485, Erazmus-oltár, 1505), Bát (Keresztény Múz., 1480), Brulya (1520), Csíkcsatószeg (1530), Csíkmenaság (1543), Csíksomlyó (1520), Csíkszentimre (1500), Csütörtökhely (Katalin-oltár, 1490), Dovallo (1520), Dubrava (1510), Eperjes (1497), Farkasfalva (1480), Felka (Keresztény Múz., 1480), Héthárs (1520, 1526), Hizsnyó (1520, faszobor van az oltárszekrény főhelyén), Jánosrét (1470), Kassa (főoltár, 1474; Sarlós Boldogasszony-oltár, 1516), Késmárk (1500), Kisszeben (1500), Lándok (1500), Liptószentmária (1500), Liptószentmiklós (1470), Lőcse (Vir dolorum-oltár, 1470; Havi Boldogasszony-oltár, 1494), Malompatak (1480), Mezőtelegd, Mohos (?), Mosóc (1471, 1480), Nagyjeszen (?), Nagylomnic (1495), Nagyőr (1450, 1524), Nagyszalók (1483), Nagyszeben (1520), Nagytótlak (1490), Németlipcse (1450), Okolicsnó (1500), Somogyom (1500), Sorostély (1500), Szászbogács (1518), Székelyzsombor (1540), Szepeshely (1470, 1480, 1490, 1499), Szepesszombat (1480), Szepesváralja (1490), Szmrecsány (1480), Turócbéla (1480), Zsidve (1508). - Jelentősebb barokk ~-freskó, ill. -oltárkép: Balatonkeresztúr, Balf, Bp. (Egyetemi tp.), Csesztreg, Győr (Szt Ignác-tp., szegyh.), Nagylengyel, Nova, Sopron (Szentlélek), Sümeg (Maulbertsch), Szécsisziget, Szombathely (szegyh., elpusztult), Tőketerebes, Türje (Dorffmeister István, 1763), Zics. **

MN IV:275. - Radó II:1338. - Bálint I:269. - MNL II:380. - Onasch 1981:368.