Magyar Katolikus Lexikon > F > festőkönyvek


festőkönyvek: festési és egyéb díszítő eljárásokat (pl. →aranyozás) tárgyaló, öszefoglaló írások. - A festési technikák első írott emlékei nem önálló ~, hanem egyéb művek részei. Vitruvius De architectura (Kr. e. 1. sz. 2. fele) és Plinius Naturalis historia (Kr. u. 1. sz.) c. művei a gör-róm. falfestés módjáról adnak felvilágosítást (→enkausztika). A kk. első önálló receptgyűjt-e az ún. luccai kézirat (Compositiones ad tingenda musiva, 8. sz. vége), amely szintén gör. hagyományokban gyökerezik. Ennek továbbfejlesztett változatai a miniatúrákra vonatkozó tanácsokat tartalmazó Mappae Clavicula (9. sz.), valamint Heraclius De coloribus et artibus Romanorum c. műve (12-13. sz.), amely festési eljárásokon kívül az üvegmegmunkálás és a →gemmakészítés technikájával is foglalkozott. A bizánci fest. és ikgr. szigorú szabályait tartalmazza az ún. Athosz-hegyi festőkönyv (Hermeneia tész zographikész technész), amelyet a 18. sz. 1. felében írt le Dionüszosz gör. szerz. Mivel K-Eu-ban az előírások évsz-okon át változatlanok maradtak, műve kk. állapotokat tükröz. Ny-Eu-ban az egyetlen átfogó kk. gyakorlati kézikv. Theophilus Presbyter ném. szerz. Schedula diversarum artium c. műve (12. sz. 1. fele), a festési, üvegkészítési és fémműves technikák szakszerű ismertetése. A közös ktori festőműhelyek megszűnésével a ~ jellege is megváltozott: a munkafolyamatokra való rövid utalások helyett részletesebb leírásokra lett szükség. A lat. nyelvet fölváltották a nemz. nyelvek. Az első rendszerezett ol. nyelvű összefoglalás Cennini Trattato della pittura c. műve (14. sz. vége), amely műv. és kézműves technikákról, Giotto alapozási, temperafestési módszeréről szól. A 15-16. sz: a leghíresebb ~ a ném. nyelvű Strassburgi kz., az ol. Marciana-kz. és a korabeli itáliai művészektől származó írások: Leonardo, Borghini, Lomazzo, Armenini, Filarete stb. Az ol. Vasari és a németalföldi van Mander művészéletrajzai is tartalmaznak festéstechnikai részleteket. A reneszánsz ~ a hagyományos fest. ismereteken kívül egyéni festésmódokról, kísérletekről is beszámolnak. A barokk ~ (17-18. sz.) különös részletességgel ismertetik a gyantákat, olajokat (→firnisz, →lakkozás), foglalkoznak a mesterséges →patina készítésével és a festmények →restaurálásával is (Németalföldön de Mayerne, Itáliában Volpato, No-ban Cröker, Fro-ban Watin, Pernetu stb.). A 19-20. sz. ~ termtud. →képvizsgálati módszerek alapján tisztázták a korábbi ~ pontatlanságait, a hagyományos fest. anyagokon kívül ismertették az ipar új termékeit is (Angliában Eastlake, No-ban Keim, Doerner, Welthe). Mo-on a 20. sz. elején kezdtek behatóbban foglalkozni festéstechnikával (pl. Balló Ede), kiemelkedő jelentőségű Szőnyi I. e téren kifejtett munkássága (A képzőművészet iskolája). G.K.

Balló Ede: Az olajfestés mestersége. Bp., 1917. - Welthe 1967. - Leonardo da Vinci: A fest-ről. Bp., 1973. - A képzőműv. isk-ja Uo., 1976. - Onasch 1981:255. - Historische Maltechniken und Kopie Hochschule für Bildende Künste. Dresden, 1983. - Vasari, G.: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Bp., 1983. - Reclams Handbuch der künstlerischen Techniken Bd. 1. Stuttgart, 1984. - Theophilus Presbyter: A különféle művességekről. Bp., 1986.

festőkönyvek