Magyar Katolikus Lexikon > G > Gemma


Gemma, Galgani, Szt (Borgo Nuovo, Lucca mellett, Olo., 1878. márc. 12.-Lucca, 1903. ápr. 11.): szűz. - Jómódú, 8 gyermekes gyógyszerészcsalád 4. gyermeke volt. Tüdőbeteg anyját, öccsét hamar elveszítette, a betegségek az ő életét is végigkísérték. 9 é. korában járult először sztáldozáshoz. Csonttuberkulózisa miatt operálták, hónapokig feküdt, amikor kilencedet kezdett Alacoque Szt Margit tiszt-ére: a kilencedik napon, a szentáldozása után 2 órával gyógyultan kelt föl betegágyából. Ezután életében szinte állandósultak a termfölötti kegyelmek. 1899. VI. 8: megkapta a stigmákat: minden csütörtök este 8 órától péntek 3 óráig láthatók voltak az ostorcsapások nyomai, fejét elborította a vér, vállán a keresztfa okozta seb. Megismerkedett a →passzionistákkal, Cecília Giannini házába költözött, ahol szinte remetei zártkózottságban élt. - Egészségi állapota miatt sikertelenül próbált szerzetesi közösségbe lépni (Elena →Guerra). Luccában az általa kezdeményezett passzionista zárdát csak a halála után, 1907. VII. 31: nyitották meg. Temetése után 2 héttel exhumálták, szíve ép volt, telve friss vérrel. - 1933. V. 14: b-gá, 1940. V. 2: sztté avatták. - Ü.: ápr. 11. **

Germano di S. Stanislao CP: ~ luccai szűz életraja. Schlegel Leó OCist ném fordításából ford. Wajdits Gyula. Pécs, 1916. - Szontagh Sándorné: A luccai angyal. B. Galgani ~. 1878-1903. Rákospalota, 1934. - Kővári Károly, SJ: Isten drágagyöngyei. ~, Goretti Szt Mária, Isten szolgálója Morosini Pierina. Hamilton (Ontario, Kanada), 1982. (Példaképek századunknak 18.) - SzÉ 1988:199.