Magyar Katolikus Lexikon > F > familiaritás


familiaritás (lat. 'bizalmas viszony, családiasság'): a középkori magyar jogban a →szabadok közötti, személyre szóló, szerződésen alapuló jogviszony. - A m. tört-ben a várispáni szervezet bomlása után a 13. sz. 2. felében a szabadok a megerősödött nagybirtokosok függésébe kerültek. A kisebb birtokosoknak, szegényebb nemeseknek kívánatossá vált, hogy valamely nagyúr szolg-ába, familiájába lépjenek. A familiáris lehetett kiváló képességei alapján →jobbágy is, de ilyenekkel aránylag csekély számban találkozunk. Familiárisai a kir-nak is lehettek (aulae familiares). - A ~ mindkét fél számára előnyös →szerződésen alapult. E szerződések még a 15. sz: is túlnyomóan szóbeliek voltak, de több írásbeli is maradt ránk. - A familiárisok nagy része a földesúr magánhadseregében szolgált (→dominus-szerviens), mások birtokának igazg-ával foglalkoztak (officialis). Mindez számukra személyi és vagyonbiztonságot, a szolg. idejére ellátást, javadalmazást (esetleg földadományt) biztosított nemesi kiváltságaik elvesztése nélkül. A familiárisok uruktól nem hűbérbirtokokat (beneficiumokat), hanem örökbirtokokat kaptak. Utódaik e birtokokat akkor is megtartották, ha az adományozó úrral nem álltak már familiárisi viszonyban. A dominus semmilyen jogot sem gyakorolt familiárisának a familiárisi viszony létrejötte előtt szerzett birtokai fölött. Előfordult, hogy a familiáris előtt ura támogatásával és összeköttetései révén megnyílt a társad. emelkedés útja, s ha tehetségével, vitézségével kitűnt, magas udvari-közjogi méltóságokra emelkedhetett (pl. Toldy Miklós, Werbőczi István, Tomori Pál a ~ révén emelkedtek ki). - A familiáris büntetőjogi tekintetben urának bírói joghatósága alatt állt. Dominusa elítélhette, vagyonából elégtételt szerezhetett magának. Fej- és jószágvesztésre azonban nem ítélhette és a legsúlyosabb közbűntettek: lopás, útonállás, gyilkosság esetében a rendes nemesi bíróságok elé kellett a familiárist is idézni, s birtokperei is ide tartoztak. - →Hatalmaskodás esetében ura volt felelős érte, őt kellett a sértett félnek perbe fognia. Ez a familiáris perbeli képességének csökkenésével járt és őt a jobbágyokkal egy színvonalra helyezte. - A m. kk-kutatók nagy része a ~t a hűbériség v. a vazallitás hazai (esetleg csökevényes) változatának tartja. A földesúr, sőt a 13. sz. végén, a 14. sz. elején a tartományúr hatalmának alapja a ~, mértéke familiárisainak száma. A legnagyobb hatalmú m. tartományúr, Csák Máté familiárisai közül 70 család nevét ismerjük, de lehetett sokkal több is, és e familiárisoknak is lehettek familiárisaik. Hatalma csúcspontján familiárisaiból s azok familiárisaiból álló serege a 10.000 főt is elérhette. - Miként a hűbériség, a familiáris viszony is lényegesen befolyásolta az orsz. szervezetét. Kiinduló pontja mindkettőnek a hadi szükséglet, a társad. változások állandó indítóoka volt, s a m. hadszervezet évsz-okon át ezen az intézményen nyugodott. A 14. és a 15. sz: a familiárisokból álló magánhadsereg adta az oligarchia pol. hatalmát, s magyarázza meg, hogy a terménygazd. korában a nagybirtokosok tekintélyes haderőket tudtak kiállítani egymás és nem egyszer a kir. ellen is vívott harcaikban. Ha a kir-nak volt elég tekintélye, hogy ezt a magánhaderőt az orsz. céljaira fordítsa, akkor ez a magánjogi szerződésen alapuló viszony a legfontosabb közjogi cél, a honvédelem érdekében hasznosult. - Hasonló nagy szerepe volt a ~nak a kk. közig-ban. A kir. csak az udvarhoz tartozó, főbb méltóságokat nevezte ki: a →nádort, →országbírót, →vajdát, →bánt, →székely ispánt, a →főispánokat stb. Az alsóbb tisztségeket (alnádort, alországbírót, alvajdát, vicebánt, az alispánokat, →ítélőmestereiket, →jegyzőiket stb.) ezek familiárisai közül választották ki. A só- és a pénzverő kamara ispánjai is így látták el a rájuk bízott igazg. ágakat. Mindezek felelősséggel uruknak tartoztak, s vele együtt távoztak hivatalukból, ha az uralkodó megvonta tőle bizalmát. Ez a közig-t és az →igazságszolgáltatást is személyi jellegűvé tette. Arra ügyelt a nemesség, hogy a vm. ne függjön egy-egy nagyúr személyétől. 1435: törv. mondta ki, hogy familiáris nem lehet →szolgabíró. - A ~ intézménye az egész m. kk-on át, sőt a 16-17. sz: is létezett. A nemességen belüli hatalmi különbségek s a kisebb nemeseknek mint familiárisoknak a nagyobbaktól való függése olyan tény, mellyel szemben Werbőczy Istvánnak a nemesek egyenjogúságáról szóló tana fikciónak mondható. B.A.

Szekfű 1912. - Sinkovics István: A m. nagybirtok élete a 15. sz. elején. Bp., 1933. - Mátyás kir. emlékkv. I. Uo., 1940. (Mályusz Elemér: A m. társad. a Hunyadiak korában) - Eckhart 1946:52. - Bónis - Kristó 1973.