eugenetika (gör. 'fajnemesítés'): tág értelemben az ember öröklött tulajdonságait befolyásoló tényezőket, géneket tanulmányozó tudomány; szoros értelemben a kórosan megváltozott gének kiküszöbölésével az emberi természetet befolyásolni, "javítani" célzó kísérletek. - A szándékolt pozitív ~ csak nagyon korlátozott hatékonyságú, mert a kívánt adottságokat alig lehet előre megmondani. A negatív ~hoz tartozik a házasság megtiltása, →abortusz (szülés előtt, diagnózis után), →fogamzásgátlás, →sterilizáció. - Szabályosan domináns örökölt betegségeket csökkenteni lehet, ha az érintettek lemondanak a szaporodásról, a recesszív örökletes betegségben szenvedők szülei azonban rendszerint egészségesek, és a betegség csak akkor ismerhető föl, amikor a gyermek megszületett. Nem világos, milyen ált. intézkedéssel lehetne a  beteg gének hordozóinak számát csökkenteni; talán a mutációt kiváltó tényezőket lehetne csökkenteni (környezet, táplálkozás). Minden valószínűség szerint minden ember több v. talán sok hibás gén hordozója. - Erkölcsteológiai tekintetben kétségtelen, hogy az utódok egészsége nagy kincs, nem csupán nekik, hanem a szülőknek, az egész családnak, sőt a társad-nak. Ennek ellenére a kat. erkölcstan nem helyeselhet kivétel nélkül minden eszközt e  cél elérésére. Az ~ célját XI. Pius burkoltan (DS 3722), XII. Pius nyíltan (UG 1137) helyesnek mondta, s helyeselte a pozitív eugenetikus intézkedéseket, mint pl. a felvilágosítást, a felelősség ébresztését, orvosi vizsgálatot és tanácsadást (XI. Pius, D 3722; XII. Pius, UG 1140, 5460...5466). Az Egyh. maga is figyelembe vesz bizonyos eugenetikus szempontokat, amikor a vérrokonság természetes  →házassági akadályát a fel- és lemenő ágon minden fokon, az oldalágon pedig a 3. fokig kiterjeszti, uakkor felmentést ad a vérrokonság további oldalági fokainál kellő megindokolás alapján. Az ~ szempontjai uis nem  lehetnek kizárólagosak. Az egyh. tanítás tiltakozik az ellen, hogy az eugenetikus cél minden más célt megelőzzön (biológiai materializmus), és hangoztatja, hogy vannak magasabbrendű célok is (D 3722; XII. Pius, UG ), melyek a házasságkötést és a házastársi egyesülést (gyermekvállalást) is megengedhetővé tehetik (XII. Pius, UG ...). XI. Pius helytelenítette azt a felfogást, hogy súlyos bűnt követnek el házasságkötésükkel azok az emberek, akiknek vsz. sérült utódaik lesznek (D 3722). Az Egyh-nak el kell utasítania azt a felfogást is, hogy az eugenetikus cél minden eszköz alkalmazását megengedi. - Azok az emberek, akiknek valószínűleg egészségileg sérült gyermekeik lesznek, gyakran konfliktushelyzetben vannak. Milyen okok szólnak erősebben (a házasság és nemzés mellett v. ellen) az ő helyzetükben, maguk az illetékesek tudják a legjobban eldönteni. Ezért az ő kötelességük és joguk, hogy lelkiismeretes meggondolással eldöntsék, akarnak-e házasságot kötni és gyermeket vállalni v. sem. Aki határozatképes, az nem menthető fel ez alól a feladat alól. Az egyes államok kényszerintézkedései (házassági tilalom, kényszersterilizáció) ellen az Egyh. tiltakozik, mert az ilyen törv-ek annyira ált-ak, hogy az egyének konkrét helyzetében nem lehetnek igazságosak, és elveszik a határozatképes ember alapvető jogát a döntéshez; legföljebb határozatképtelen ember esetében tekinthető néhány ilyen kényszerintézkedés megengedhetőnek (D 3722; XII. Pius, ). - Az ~ is köteles tiszteletben tartani az emberi méltóságot. Azok az emberek, akik örökletes betegségben szenvedő gyermekre számíthatnak, kötelesek fokozottabb felelőséggel határozni: minél biztosabbnak látszik az utódot fenyegető károsodás, annál súlyosabb okok szükségesek a házasságkötéshez és a termékeny házasélethez. - II. János Pál  az ~ és az abortusz összefüggéséről szólt: „A magzati vizsgálatok  - melyek erkölcsileg kifogástalanok, ha a magzat számára szükséges gyógyító beavatkozás céljával történnek - gyakran teremtenek alkalmat az abortusz javaslására és végrehajtására. Ez az eugenetikus (fajnemesítő) abortusz, melynek törvényesítése a közvéleményben olyan  - a gyógyítás igényéhez tévesen kapcsolódó -  lelkületből fakad, amely az életet csak bizonyos feltételekkel fogadja el, és elutasítja, ha sérült, fogyatékos v. beteg.  E logikát követve megtagadják a legelemibb szokásos gyógyítást, sőt a táplálékot is a súlyos fogyatékossággal vagy betegséggel született gyermekektől. Korunk képét ezen kívül még megdöbbentőbbé teszik a néhol előterjesztett javaslatok, melyek az abortusz egyenes folytatásaként a csecsemőgyilkosságot is törvényesíttetni akarják. Ezáltal a barbárságnak olyan korszakához térünk vissza, amiről azt reméltük, hogy egyszer s mindenkorra elmúlt.”   B.J.

DS 3722. - UG 1065, 1138-43, 2685, 5460-63, 5466. - Hörmann 1976:425. - EV 14.