eszkatológia (a gör. eszkaton, 'végső, legutolsó' szóból), de novissimis (lat.): a teológiának az egyén és az emberiség végső sorsát tárgyaló része, a rendszerezett dogmatika utolsó fejezete, mely a →végső dolgokkal kapcsolatos kérdéseket foglalja magába. - Az egyéni ~n kívül, amely jórészt az egyén halál utáni életével foglalkozik (→feltámadás, →halál, →halottak feltámadása, →holtak országa, →ítélet, →mennyország, →pokol, →temetkezés, →tisztítótűz), a Szentírásban szó van a választott nép jövőjével foglalkozó nemzeti, az egész emberiség végső sorsát bemutató általános ~ról is. Amikor a jövendő üdvösség áttevődik a túlvilágra, transzcendentális ~ról szokás beszélni. A nemz. és az ált. ~t lehet tágabb és szűkebb értelemben venni. A szűkebb értelemben vett ~ra jellemző a világtört. dualisztikus fölfogása; a tágabban értett ~ a mai eón végét taglalja, ami az üdvösség új és örök idejét vezeti be. Ez az egész kozmosz teljes átalakulását és fölemelését fogja jelenteni, ahol bűnnek, szenvedésnek és mulandóságnak semmiféle formában nem lesz helye. - 1900 óta prot. körökben, főleg Albert Schweitzer kezdeményezésére az egész dogmatikát, különösen az Egyh-ra vonatkozó részt az ~ fényénél vizsgálják.  **

BL:382.