🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > epikureizmus
következő 🡲

epikureizmus: 1. szoros értelemben Epikurosz tanításából kinőtt bölcseleti iskola. Legjelentősebb képviselői: Philodémosz (Kr. e. 110-35), aki Epikurosz logikáját továbbfejlesztette, és Lucretius Carus (†Kr. e. 55), kinek legismertebb munkája a De rerum natura. - 2. tág értelemben az élet értelmét az élvezetekben kereső világnézet. →hedonizmus B.P.

KL II:24. - Az Ige szolgálatában. Bp., 2003:178. (Rokay Zoltán: Egyesek az epikureus és sztoikus filozófusok közül vitába bocsátkozva vele [gör. cím])

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.