Magyar Katolikus Lexikon > E > entrópia


entrópia (a gör. entropé, 'megfordulás, visszafordulás' szóból): az →energia átalakulási képességét jellemző fizikai mennyiség. - A termodinamika II. főtétele szerint zárt rendszer ~ja nem csökkenhet. Ha a zárt rendszerben lejátszódó folyamat megfordítható (reverzibilis), az ~ állandó marad. Ha a folyamat meg nem fordítható (irreverzibilis), s a természetes módon zajló folyamatok ilyenek, a rendszer ~ja nő. Az ~ a rendezetlenség mértéke. Az ~ növekedése a rendezetlenség fokozódása. Az ~ maximumának elérése azt jelenti, hogy beállt a teljes nyugalmi állapot, a teljes kiegyenlítettség, a teljes szétszórtság. Ebben a rendezetlenség foka a lehető legnagyobb, a rendszerben semmiféle csoportosulás, szervezettség nem észlelhető. A →hőhalál-elmélet szerint idővel a világegyetem egésze elkerülhetetlenül a maximális ~, azaz a teljes kiegyenlítettség állapotába jut. Jelenlegi ismereteink alapján azonban 1996: nem dönthető el, hogy a távoli jövőben mikorra várható, bekövetkezik-e, s egyáltalán bekövetkezhet-e a világegyetem hőhalála. - A nyílt, a környezettel kölcsönhatásban álló rendszerek ~ja állandó maradhat, v. akár csökkenhet is, ha közben a környezet ~ja megfelelően növekszik. Pl. az élő létét, növekedését, szaporodását ~ csökkentő folyamatok kísérik, ezekkel egyidőben azonban környezetükben leépülést okozó, az előbbinél nagyobb mértékű ~-növekedéssel járó folyamatok zajlanak. Tehát az élőből és környezetéből álló rendszer ~ja már növekszik. - Az ~ mint a rendezetlenség mértéke és a valószínűség fogalma igen közeli kapcsolatba hozhatók egymással. Durván szólva az ~ annak valószínűsége, hogy a rendszer egy adott állapotban található, s ennélfogva a legkisebb ~ja a legkevésbé valószínű állapotoknak van. Az ~ növekedésének a leginkább valószínű állapotok felé mutató átalakulás felel meg. A valószínűségi értelmezés lehetővé teszi, hogy az ~ fogalmát az információ-elméletben is alkalmazzák. V.Lá.

Pallas VI:186. - KL II:21. - LThK III:904.