🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > ellenszenv
következő 🡲

ellenszenv (gör. antipathia): ösztönös elfordulás valamely gondolattól, személytől, tárgytól, az →együttérzés ellentéte. - Fokozatai: idegenkedés, rossz érzés, undor, de →gyűlölethez is vezethet.  Az akarattól független megjelenése még nem bűn (→szenvedély). Jogos és természetes az ~, ha tárgya önmagában rossz (→bűn). Ha azonban az ~ tárgya önmagában jó, s főleg ha személy (Isten képmása), az ~ megfékezése és kiirtása erkölcsi kötelesség. Elmulasztása önmagában →bocsánatos bűn. →Halálos bűnné akkor válik, ha súlyos bűnök következnek belőle a szeretet és az igazságosság ellen. Ellenszere ált. a tárgyilagosságra és →igazságosságra törekvés, a fokozott figyelem, szolgálatkészség az ~et kiváltó felebarát felé (→ellenségszeretet), s mindenekelőtt az imádság. **

Palazzini I:75.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.