Magyar Katolikus Lexikon > E > eljegyzés


eljegyzés: a házassági ígéret kinyilvánítása, mely után a férfi és a nő jegyesek, →vőlegény és →menyasszony lesznek. - 1. Az ÓSz-ben, mint a régi K-en általában, a családfő, az apa választott menyasszonyt a fiának (Ter 24,3-8; 28,1-5; 38,6; Bír 14,2.10); a házassági szerződést, amelyben a menyasszony árában megegyeztek, szintén az apák kötötték egymással (Ter 24,2-9; 28,2-7). Az ~kor megadták a →jegyajándékot, s ezzel a ffi a lány tulajdonosává (baal) vált, a lány pedig ebből következően beulat baal lett, ami hozzávetőleg annyi, mint 'valamely úrnak a sajátja, hozzátartozója' (vö. 20,3; MTörv 22,22), ill. eset is, azaz 'egy férfinak az asszonya' (Ter 20,7). Így a nő jövendőbeli férje hatalma alá került, akinek föltétlen hűséggel tartozott, ha egyelőre a szülei házában maradt is. Egyébként az ÓSz-ben nincs nyoma semmiféle ~i szert-nak (pl. az asszírok szokása volt, hogy a vőlegény apja fölkente a menyasszonyt), nem tekintve a Rut 3,9-et, ahol is annak kifejezésére, hogy szándékában áll menyasszonyát megvédeni és róla gondoskodni, a vőlegény a köntösének egy sarkát a menyasszonyra terítette. Nehéz megállapítani, hogy vajon az ~ és a házasságkötés (értsd: a menyasszonynak a vőlegény házába vitele és a consummatio carnalis) között el kellett-e telnie föltétlenül egy bizonyos időnek (Ter 24,54-59): vsz., hogy ha akarta, akkor a ffi az ~ után azonnal is érvényesíthette házassági jogait (24,59-61; 29,21). Ha a vőlegény gyanakodott, hogy menyasszonya megszegte a hűséget, vádat emelhetett ellene. Ha a szülők be tudták bizonyítani lányuk ártatlanságát, a vőlegény büntetésül 100 sékel ezüstöt fizetett és elveszítette felesége elbocsátásának jogát (22,15-19); ha a vádat bebizonyították, a menyasszonyt megkövezték (22,20-21). - Krisztus korában a leányt 12 éves korában tekintették érettnek az ~re, s valamivel később, mintegy esztendő múltán került sor a házasságkötésre (= a vőlegény házába vitelre). Ez a fölfogás és szokás van a Mt 1,18-19 (vö. Lk 1,27) hátterében: József arra gondol, hogy Máriát válólevéllel elbocsátja. Vsz. hogy a 1Kor 7,36-38 is hasonló jogrendre épül: Pál arról ír, hogy a végső idők szorongattatásai közepette miként viselkedjék a vőlegény menyasszonyával szemben. A 2Kor 11,2: a jegyesség az Egyh. és Krisztus kapcsolatát tárja elénk. →jegyesszimbolika - 2. Magyar népszokásban az ~  jegyváltás, jegyadás, jegyföltevés, mátkásodás, mátkaság, gyűrűváltás; a palócoknál kendőlakás, kendőváltás, az Ormánságban foglalás. Az 1930-as években még élő népszokásban a felek kölcsönös elkötelezésének ünnepe, a →házasságkötés folyamatának egyik főeseménye. Részei: anyagiakról való megegyezés, menyasszony kikérése, kézfogó, jegyváltás, áldás, ünnepélyes étkezés, tánc. A kialakult szokások jogi jellege az ~ kötő funkcióját hangsúlyozza. - Az ~ föltétele a házasságkötés anyagi kérdéseiben való megegyezés (→hozomány, →kelengye), mely a honfoglaláskori →nővásárlásra vezethető vissza. A tényleges vételárat idővel jelképes teljesítés váltotta föl. Már Kálmán kir. házasságjogi törv-ében is csak mint aliquot signum ('valamilyen jel, jegy') szerepel. - Az anyagiakról való tárgyalás sokszor már a kéréskor, ill. a →háztűznézéskor elkezdődik. A menyasszony javára szolgáló móring összege vidékenként és a vagyoni viszonyoknak megfelelően más-más; Mátyusföldön egyetlen kikötés, hogy páros számból kell állnia. Sokszor móringlevelet írnak, melybe a pénzen kívül holtig való lakást és tartást is belefoglalnak az asszony részére. Ez megillette az assz-t magtalanság esetén is, s csak akkor veszett el, ha újból férjhez ment. A pénzt és a kívánt ruhaneműt a legény keresztapja adta át a leány keresztapjának, ez meg a leány anyjának. Ez a móringolás. Régebben a lány sem pénzt, sem ingatlant nem kapott, legfeljebb egy ködmönt, borjút, tulipános ládát. Idővel szokás lett az ellenmóring, ált. a legényadta móring egynegyede, néhol fele. Ha az ellenmóring egyenlő a móringgal, akkor katramóring a neve. A pénzen kívül az ellenmóring része egy katonaágy, amin nem bútor, hanem ágynemű értendő, s a kelengye, ami természetesen a vagyoni viszonyok szerint különböző. - A tárgyalás igen komoly; sok helyen addig sem enni, sem inni nem adnak, amíg az egyesség meg nem történt. Az anyagi gondok olyan fontosak, hogy nemegyszer valami csekélységért szakad meg a tárgyalás. Ha nehezen megy a megegyezés, néha a vőlegény v. a menyasszony maga ajánlja föl a kívánt összeget v. a vitás különbözetet azzal, hogy "kikerül a jussomból". Némely vidékeken (pl. Kisasszonyfa) a móring átadása után a legény már magáénak tekinti a lefoglalt lányt. A lány nem megy leánypajtásai közé, már feleségként, a legény az ő uraként szerepel a nyilvánosság előtt. A lány pl. már nem mehet mással sétálni, táncba stb. - Az ~re hivatalos személyek, a vőlegény násznagya, legközelebbi rokonsága, →komasága, s a 2 szomszédja ált. este, gyertyagyújtás után érkezik a menyasszonyos házhoz, ahol nem egykönnyen engedik be őket. Az érkezők valamilyen játékos ürüggyel igyekeznek bejutni, pl. fáradt utasnak mondják magukat, s végre többszöri elutasítás, vitatkozás, tréfás húzódozás után bejutnak. Előáll a kérőnásznagy, s bibliai idézetekkel tarkított beszédben ~re kéri a lányt. Ált. nem adják elő azonnal: előbb álcázott vénasszonyokat kínálnak, v. 3 letakart alakot hoznak elő, akik közül a vőlegénynek kell kiválasztani az igazit. -

Az ~t a násznagy tanúk és hozzátartozók jelenlétében vezette. A kérő násznagy megkérdezi a leányt és a kiadó a legényt: jól meggondolták-e a dolgot, s akarnak-e egymáséi lenni. Beleegyező feleletük után a násznagy "Isten adja, hogy úgy legyen" szavakkal fejezi be a szert. első részét. - A lány és legény szóbeli beleegyező nyilatkozata után a násznagy fölszólítja a fiatalokat, hogy adjanak kezet egymásnak. Innen való az ~ sokfelé használt kézfogó neve. A leány néhol köténybe burkolt kezét nyújtja; a Balaton mellékén összefogott kezüket borral leöntik, Pusztafaluban a színes szalagokkal földíszített legény megfogja a leány jobbkezét, a vőfély bal kezébe egy száraz ágat vesz, rá könnyen gyulladó kenderkócot aggat, s lángra lobbantja. Az egyességnek kézfogással való megpecsételése nálunk igen régóta ismeretes, III. Miklós p. a 13. sz: magyar szokásnak nevezi, bár külföldön is élt. - A kézfogás után a násznagy fölszólítja az ifjakat, hogy váltsanak jegyet. A jegy tulajdonképen foglaló, melyet vissza kell küldeni, ha az ~ből nem lesz házasság. A vőlegény néhol már a kézfogás alatt csúsztatja a menyasszony kezébe a jegypénzt; ez a régi szokás szerint fényesre csiszolt arany- v. ezüstpénz, sok helyen fölbokrétázott papírba burkolva. Néhol a legény piros almába szúrta a pénzt, s így adta át a leánynak, de átadhatta az apja v. násznagya is. Ezzel a lány el van adva. - A gyűrűadás a legtöbb helyen újabb keletű. Baranyában a kérő násznagy kezébe vesz egy díszes tálat, benne a jegygyűrűk, s maga elé állítja a mátkapárt. Bibliai idézetekkel tarkított beszéd után a fiatalok kinyújtják jobbkezüket, s a násznagy középső ujjukra fölhúzza a gyűrűt. Jegyajándékul néhol a legény még jegykést, pártára való szalagcsokrot, s egyéb apróságot is ad. A menyasszony viszont jegykendőt ajándékoz a legénynek, v. zsebkendőt, sok helyen csak páros számút, hogy maga se váljék páratlanná. Másutt szégyenbokrétát kap a legény, s ezt esküvője napjáig kalapja mellett tartozik viselni. - Ezután a kérő násznagy megáldja a jegyeseket, emlékezteti őket arra, hogy (amint a Tiszán túl mondják) most már "nap alatt vannak", s kiköti, hogy a legénynek ezentúl szabad bejárása legyen a lányos házhoz. Másutt a kiadó násznagyra bízza a menyasszony gondozását, míg érte jönnek. Végül a jegyesek a szülők elé járulnak, s kérik, hogy fiukká, ill. lányukká fogadják és áldják meg őket. Megcsókolják a jegyeseket, majd a vőfély sorba bemutatja a menyasszonyt a vőlegény rokonainak, aki a ffiakkal kezet fog, a nőket megcsókolja. A leány 1-1 szépen összehajtogatott, s tányérra tett keszkenőt ajándékoz a kiadó és kérő násznagynak. Néhol a vőlegény szüleit és testvéreit is megajándékozza a menyasszony. - Amíg a házban az ünnepélyes szert. folyik, a ház előtt összegyűlik a falu fiatalsága, s tilóval, kendertörővel, csengővel, kolomppal hatalmas zajt csap; üres fazekat vagdosnak az ajtóhoz, amíg el nem zavarják őket. Néhol a legények lövöldöznek, s a vőlegény az első pohár bor után kimegy az udvarra, s elbúcsúzópénzt ad a legényeknek. - A szert-ok végeztével a násznagy fölszólítására asztalhoz ülnek, a vőlegény és menyasszony egymás mellé, úgy, hogy a mestergerenda közéjük ne essék. Egy tányérból esznek, egy pohárból isznak. Néhol a vacsora alatt a kamrába csukják őket, hogy ismerkedjenek, s csak levest adnak eléjük, hozzá lyukas szűrőkanalat. Kethelyen a tulipános ládára ültetik az ünnepelteket, s csak egy-egy pohár borral zavarják meg őket. A vőlegény elfogadja a teli poharat, s a násznagyra, majd a szülőkre köszönti, átadja menyasszonyának, s tőle visszakapva végül iszik belőle. A vacsorát ált. a menyasszonyosház adja, sok helyen azonban a vőlegény népei is hoznak ennivalót, s ezt a vacsora után szétosztják. A bort, az áldomásitalt ált. a vőlegény adja. - Vacsora után a menyasszony sorra csókolja a vendégeket, akiktől ezért ún. csókpénzt kap. Vacsora után a tánc, mulatozás reggelig tart. - Az ~t ált. végleges kötésnek tartják. Ha mégsem lesz belőle házasság, a lemondó fél köteles a maga jegyét visszaküldeni. A másik ált. csúffá teszi a nála maradt jegyet. Ha legénynél maradt, amikor mást vesz el, besározza s piszkafára tűzi korábbi jegyese jegykendőjét, úgy hajt el a házuk előtt. A visszautasított leány földarabolja a visszakapott kendőt, s fára aggatja.

- Az ~ a kk-ban a házasságkötés döntő mozzanata volt. Az ~ a 18-19. sz: jogkövetkezmények nélküli szokás lett, de erkölcsileg megbélyegezték azt, aki indokolatlanul elállt szavától. Amit a visszalépő adott a leendő házasság céljaira, azt elveszítette. Ha az elfogadó lépett vissza, kétszeresen kellett megtérítenie, s a vétkes félnek meg kellett fizetnie a vétlen fél házassággal kapcsolatos kiadásait. - 3. Az egyhjogban az ~nek nem volt kötelező formája, egyedül a sp. szokásjogban kívántak meg érvényességéhez okmányt. 1983-ig csak azt az ~t tekintették "érvényesnek", melyet a felek plnos v. a mpp. előtt, v. 2 tanú által hitelesítve írásban kötöttek. Az ~ nem volt föltétele az érvényes házasságkötésnek, de hasznosnak bizonyult a fölkészülés szempontjából. Következményeként hatályban lévő ~ idején újabb ~ érvénytelen volt; tilos, de nem érvénytelen a mással kötött házasság. Aki kellő ok nélkül fölbontotta, meg kellett térítenie az előkészületből fakadó károkat. - A hatályos egyhjogban az ~ napjainkra jelentőségét vesztette, a CIC tudatosan kerüli is (egyedül az 1062.k. 1.§-ában használja) az ~ kifejezést. Csupán annyit szögez le, hogy a házassági ígéretet, mégpedig függetlenül attól, hogy az egyoldalú v. kétoldalú, a részleges jog szabályozza, melyet a ppi konf. határoz meg a szokásjog és az esetleges polg. törv-ek figyelembevételével (1062.k. 1.§). Mo-on hivatalos egyh. ~ nincs szokásban. A ppi konf. előírja a jegyesek naplójának vezetését, de az ide való bejegyzésnek külön jogkövetkezményei nincsenek a házasulandókra nézve. - A házassági ígéretből nem származik kereseti jog a házasság megkötésének kieszközlésére, ellenben ha kártérítés jár, kártérítési keresetnek van helye (1062.k. 2.§). - A kk-ban az ~nek, melyet a consensus-elmélet uralomra jutása idején különböztettek csak meg véglegesen és világosan a házasságkötéstől, azért volt igen nagy a szerepe, mert a jövőre vonatkozó házassági akaratnyilvánítás, melyet később szexuális együttélés követett (matrimonium contractum per verba de futuro carnali copula subsecuta), érvényes házasság fennállásának vélelmét vonta maga után. Az ilyen házasság volt a "matrimonium praesumptum" legfontosabb típusa. A kk. egyhjog szerint az ~ alapján, ha időközben nem keletkezett házassági akadály, keresetet lehetett indítani a házasságkötés kieszközlésére. Ezért sok per folyt (hazánkban is) az ~ek érvénytelennek nyilvánításáért és fölbontásáért. E.P.

MN IV:161. - MNL I:668. - BL:328. - Erdő 1991:408. - KSZ 1994:9.