jegyajándék (lat. res paraphernales): →eljegyzés, ill. a →lakodalom előtt a jegyeseknek, főként a menyasszonynak adott ingóságok, ékszerek, ruha, a →jegyesi szeretet külső jele. - 1. A Szentírásban (héb. mohar): a) az az összeg, melyet a vőlegény apja v. maga a vőlegény volt köteles adni a menyasszony apjának ill. helyettesének (Ter 34,12; Kiv 22,15; 1Sám 18,25). Eldönthetetlen, hogy ez vételár volt-e (→házasság). Az összeg nagysága sok dologtól függött (hely, idő, társad. helyzet stb.), de átlagban kb. 50 ezüst sékelre becsülhető. A ~ot le is lehetett dolgozni (Ter 29), v. különlegesen értékes állat (30,25-41), hadi szolgálat (Józs 15,16; Bír 1,12; 1Sám 17,25; 18,25; 2Sám 3,14) formájában is ki lehetett egyenlíteni. Ez utóbbi esetben a menyasszony mintegy győzelmi jutalma lett a vőlegénynek. - b) A vőlegény →ajándéka menyasszonyának, mely a házasság megkötése után az asszony személyes tulajdonának számított (Ter 24,53; 34,12), s későbbi magántulajdonának alapja lett (→hozomány). - 2. Hammurápi törvénykönyvében Kr. e. 2000 k.: „Ha egy polgár, aki már apósa házába juttatta a jegyajándékot, a menyasszony vételárát már átadta, de más asszony után néz és azt mondja apósának: 'Nem, veszem el a lányodat', az apa megtart mindent, amit a lányért kapott." - „Ha egy polgár, aki már apósa házába juttatta a jegyajándékot, a menyasszony vételárát már átadta, de a leány atyja azt mondja neki: 'Nem adom hozzád a lányomat!' - kétszeresen kap vissza mindent, amit adott. - Ha egy polgár, aki már apósa házába juttatta a jegyajándékot, a menyasszony vételárát már átadta, s egy vele egyenrangú férfi megrágalmazza őt, s az apósa azt mondja neki: 'Te nem veszed el a lányomat!', kétszeresen kapjon vissza mindent, de a rágalmazó sem veheti el a leányt.” (159-162. p.) - 3. A régi m. jogban ingó javak, melyeket a férj v. a szülők, ill. a rokonságból bárki az →eljegyzés, kézfogás, ill. a menyegző szertartásának idején adtak a nőnek. A ~ a nő magántulajdona, és az ő birtokában maradt a házasság ideje alatt is, nem veszíthette el sem házasságtörés, sem vérfertőző házasság esetén. Ha a házasság nem jött létre, a vőlegény a ~ot csak akkor követelhette vissza, ha a menyasszony vétke miatt bomlott föl az eljegyzés. - A~ fölött a nőnek szabad végrendelkezési joga volt (a →hitbérhez hasonlóan). Ha nem végrendelkezett és nem voltak gyermekei, a férjtől származó ~ a feleség halála után visszaszállt a férjre. A férj gyermektelen halálakor a feleség a ~ot a →hitbérével együtt megkapta, mielőtt az ingó vagyont fölosztották. - 5. A m. néphagyományban két ember összetartozását jelezte. Ha a házasságkötés elmaradt, vissza kellett adni. A párválasztáshoz kapcsolódó ~ az ősrégi →nővásárlás szokásából nőtt ki, s hosszú ideig „jegypénz", ill. értékes haszontárgy volt. A →gyűrű ajándékozása újabb keletű. Még az 1930-as években is a vőlegény →pártára való szalagcsokrot, jegyruhát, jegycsizmát, s más apróságot, a menyasszony jegykendőt, jegykést, →vőlegényinget ajándékozott a párjának. Moldvában a jegykendőt a menyasszony varrja a vőlegénynek. **

Werbőczy 1897:175. - Eilers 1932:38. - Eckhart 1946:371. - BL:802.