Magyar Katolikus Lexikon > E > egyszarvú


egyszarvú (lat. unicornis): képzeletbeli lény, a tisztaság szeretetének szimbóluma. - Fehér, lóhoz hasonló, vadon élő állat, mely homlokán egy, többnyire egyenes szarvat visel. A legenda szerint hiába vadásznak rá, fegyver nem éri, megfoghatatlan és megszelidíthetetlen, de ha szűzzel találkozik, a tisztaság szelíddé és kezessé teszi, ölében megnyugszik és elalszik (→Physiologus). Már az ókorban és különböző műveltségekben ismert volt. A 17. sz-ig úgy vélték, hogy tényleg előfordul a természetben. - A ker. értelmezés szerint az ~ a megtestesülés jelképe, s Krisztus-jelképként ábrázolták. A 15. sz. ném. műv-ben az ~-vadászat az →angyali üdvözlet változataként is megjelent: Gábriel mint vadász 3 v. 4 kutyával (a hit, a remény, szeretet, v. az irgalmasság, igazság, igazságosság és béke erényének jelképeivel) üldözi az ~t, amely a bekerített kertben (→Hortus conclusus) ülő Máriához menekül; az →Atyaisten a felhőkben, a sugáron érkező →galamb és a gyermek Jézus bővítheti a jelenetet (einsiedelni antifonárium, 12. sz.; erfurti dóm, 1420). A trienti zsin. az ~-vadászat ábrázolást betiltotta. - A hazai ref. egyhműv-ben a 17-19. sz. úrasztali edényeken és terítőkön látható (pl. nagyvarsányi hímzett abrosz, 1656; egerlövői aranyozott ezüst talpas pohár, 1736). A világi műv-ben az ~ a hűség jelképe volt. **

Lipffert 1976:27. - Kirschbaum I:590. - Einhorn, J. W.: Spiritalis Unicornis. München, 1976. - Sachs 1980:108. - Takács 1986:69.