Magyar Katolikus Lexikon > A > Atyaisten


Atyaisten: a →Szentháromság első személye. Eredet nélkül birtokolja az isteni lényeget (DS 75, 188, 800, 1330 skk.), öröktől fogva nemzi a Fiút, s vele együtt lehelli a Sztlelket. Minden dolgok ősforrása és célja, neki tulajdonítjuk a teremtést. - Ikgr. Az első isteni személy ábrázolásánál fontos szempont volt az ósz-i képtilalom (Kiv 20,4; Lev 26,1). Az óker. korban szarkofágokon ábrázolták (teremtéstört-ben) emberi alakban, egyébként csak jelképekkel utaltak rá: →Isten keze, →tűzoszlop. A kk-ban a Szentháromság és a →Mária megkoronázása képeken Dániel látomása alapján szakállas, ősz öreg, főpapi v. p. öltözetben (Dán 7,9 skk.). Szimbolikus színe a kék v. a piros. A Bible moralisée az ~t a világ építészeként körzővel ábrázolja. A reneszánsz és a barokk a hatalmas teremtő ~ alakját a mennyezeteken helyezte el (Michelangelo, Sixtus-kápolna, 1508-12). A 16. sz: vált kedvelt szimbólummá a háromszögbe rajzolt →szem. Az ~ emberi alakban való ábrázolása szorosan kapcsolódik Krisztus alakjához, s gyakran csak háromszögletű →dicsfényéről ismerhető föl (bizánci Pantokrátorok, feltűnően Krisztus-arcú Teremtők, így a Bible moralisée-ben, Bécs, Nationalbibliothek 1270 k.). A 19. sz: áldást osztó Ősöreg. **

Sachs 1980:155.