Magyar Katolikus Lexikon > E > egyházi törvény


egyházi törvény: illetékes egyházi hatóságtól az Egyház javára, egy erre megfelelő közösségnek adott, kellően kihirdetett, tartós, önálló, általános, jogi jellegű, kötelező cselekvési szabály. Az egyházi jogszabályoknak korunkban legfontosabb típusa. - 1. Lényeges belső elemei. a) ált., kötelező cselekvési szabály, mely, mint minden egyhjogi norma, az Egyh. javát szolgálja, ami nemcsak azt jelenti, hogy tárgyában az egyh. közösség életével kapcsolatos viszonyokra vonatkozik, hanem főként azt, hogy tartalma az Egyh. Istentől rendelt céljának, vagyis végső soron a lelkek üdvösségének (vö. 1752.k.) elérését segíti elő. Ez feltételezi, hogy az ~nek objektíve erkölcsileg jónak kell lennie, megtartásának a krisztushívőket egyéni üdvösségükhöz is közelebb kell vinnie. Ugyancsak az Egyh. javának szolgálata követeli meg, hogy a törv. szükséges, hasznos (vagyis az Egyh. javát elősegítő valamilyen célra irányuló), követése lehetséges legyen. Az Egyh. javának szolgálatával függ össze a törv. ésszerűségének követelménye is, mely itt nem csupán az emberi józan észnek való megfelelést jelenti, hanem a legkorábbi ker. időktől fogva azt, hogy az ~eknek összhangban kell lenniük a világmindenséget teremtő s az Egyh-at megalapító és sajátos küldetéssel megbízó Isten üdvözítő tervének nagy gondolatával, a →Logosszal. Ez nemcsak arra utal, hogy az ~ek nem ellenkezhetnek a →természetjoggal és a kinyilatkoztatás forrásaiban megtalálható "pozitív isteni joggal", hanem arra is, hogy elő kell segíteniük az üdvösség tervének kibontakozását. - b) a tartósság az ~t az egyh. jogszabályok egyéb fajtáihoz képest fokozottan jellemzi. Ez azonban nem zárja ki, hogy valódi törv-eket is ki lehessen adni meghatározott ideig szóló érvénnyel v. akár kísérleti jelleggel. - c) az önállóság révén az ~ (eltérően az →általános végrehajtási határozatoktól és az →utasításoktól, vö. 29-34.k.) elsődleges szabály, mely nem más meglévő jogszabályok alkalmazását és sürgetését tartalmazza. - 2. Lényeges külső elemei. a) tárgyi, területi és személyi vonatkozásban egyaránt illetékes, törvényhozói hatalommal rendelkező egyh. hatóság hozza. Az egész Egyh-ra szóló törv-hozói hatalommal rendelkezik a →pápa (331.k.) és a →püspöki kollégium (336.k.), melynek kiemelkedő működési formája az →egyetemes zsinat. Hatáskörük határai között törv-hozói hatalmuk van a mpp-öknek és a velük azonos jogi megítélés alá eső főpásztoroknak (381.k.), a részleges zsin-oknak (445.k.), továbbá bizonyos értelemben a ppi konf-knak (455.k. 1.§, vö. 29.k.) és a megszentelt élet p. jogú, klerikusi intézményei v. az ap. élet ugyanilyen társaságai elöljáróinak és kápt-jainak (596.k. 2.§, 631-632, 717, 738.k.). - b) olyan közösség számára hozzák, amelynek törv. adható (vö. 29.k.). Biztosan ilyen közösségek azok, melyek élén törv-hozói hatalommal rendelkező hierarchikus szerv áll (pl. az egyetemes Egyh., az azonos ppi konf-hoz tartozó részegyházak összessége, az egyhtart., az egyhm.), de ide sorolhatók pl. a megszentelt élet p. jogú, klerikusi intézményei is. Ilyen közösségnek számítanak mindazok az embercsoportok, amelyek egy-egy törv. címzettjei: 1) testületi jogi személyek (pl. ppi konf., kápt.); 2) nem testületi jogi személyek (pl. egyhm., pléb.); 3) jogi személyiséggel nem rendelkező csoportok, melyek azonos állapotú v. állású emberekből állnak (pl. klerikusok, szerz-ek, plnosok, vagyonkezelők); 4) egyéb jogi személynek nem minősülő csoportok (pl. egyhm. hivatal, jogi személyiség nélküli magántársulás). - c) a kihirdetés (promulgatio). Ez a tartalom meghatározása és a hatósági parancs kiadása után a törv. létrejöttének utolsó mozzanata: az a cselekmény, amellyel a törv-hozó hivatalosan kinyilvánítja parancsoló akaratát a közösség felé. Az egész (lat.) egyh-nak szóló, vagyis egyetemes törv-eket, hacsak egyes esetekben a törv-hozó más módot nem ír elő, az →Acta Apostolicae Sedisben (AAS) hirdetik ki. A részleges törv-eket az őket hozó hatóság által megállapított módon hirdetik ki (8.k.). - Nálunk a ppi törv-ek és más rendelkezések kihirdetése az egyhm. körlevelekben, a ppi konf. által kibocsátott, törv-nek minősülő szabályoké külön pp-kari körlevelekben v. az egyhm. körlevelekben, esetleg a kat. sajtóban való közzététel útján történik. Az egyhm. zsin-okon hozott ppi törv-ek, valamint részleges (plenáris, tart.) zsin-ok határozatai ált. külön köt-ben való megjelentetéssel kerülnek kihirdetésre. - Az ~ a kihirdetéssel keletkezik (7.k.), de kötelező ereje többnyire egy bizonyos ideig még felfüggesztve marad. Ezt az időt a törvény szünetelésének (vacatio legis) nevezzük. Az egyetemes törv-ek szünetelési ideje az AAS megfelelő számán feltüntetett dátumtól számított 3 hónap, kivéve ha a dolog természeténél fogva azonnal kötelezőek (pl. az isteni jogot kánoni szabályba iktató törv-ek), v. ha magában a törv-ben külön is kifejezetten ennél rövidebb v. hosszabb szünetelési idő van előírva (8.k. 1.§). A részleges törv-ek szünetelési ideje a kihirdetéstől számított egy hónap, hacsak magában a törv-ben nincs más határidő megállapítva (8.k. 2.§). - 3. Az ~ fajtái. a) Hivatalos műfajmegjelölés szerint. A p. törv-ek 1994: használatos legfontosabb műfajmegjelölései: →apostoli rendelkezés, →apostoli levél, →motu proprio, →válasz, →dekrétum.A többi törv-hozók által kiadott törv-ek elnevezései a legkülönfélébbek lehetnek. Pl. az →egyházmegyei zsinatokon kiadott ppi törv-eket magyarul határozatoknak szokás hívni, lat. statuta (vö. 9.§). -

b) Külalak szerint a p. törv-ek lehetnek →bulla, →breve stb. - c) Tartalom szerint. A kötelezés módja szerint a törv. lehet területi v. személyi; érvényessége szempontjából lehet egyetemes (universalis) v. részleges (particularis); személyi érvényességi kör szempontjából lehet ált. (generalis), ha a ter-en lévő összes krisztushívőkre érvényes, v. különös (specialis), ha csak a személyek bizonyos csoportjaira v. közösségeire vonatkozik (pl. klerikusokra v. egy adott közösség klerikus szerz-eire); tárgya szerint lehet parancsoló, tiltó, megengedő v. büntető; a tiltó törv-ek lehetnek egyszerűen tiltók, a velük ellenkező →jogcselekményt érvénytelenné tevők (irritálók), v. a személyt valamire jogilag képtelenné tevők (inhabilitálók). - 4. Az ~ kötelező ereje. a) Az ~ek a jövőre vonatkoznak. Az ~ kötelező ereje hatályba lépésükkel kezdődik. A törv-ek ált. nem visszamenő hatályúak, kivéve ha határozottan múltbeli dolgokról rendelkeznek (9.k.). A jogi tényeket tehát a létrejöttük pillantában érvényes norma szabályozza, s jogi hatásaik nem változnak meg a későbbi jogszabály miatt. Kivételek lehetségesek, de ilyenkor a törv-nek kifejezetten jeleznie kell, hogy múltbeli jogi tények hatását módosítani kívánja (pl. 1313.k.). - b) Az ~ címzettjei ált. Az →isteni jognak minden ember alá van vetve, függetlenül attól, hogy megkeresztelt-e v. sem. Ezért az olyan ~ek, amelyek tartalma isteni jog, mindenki számára kötelezőek. Hogy mikor foglal magában (mikor kanonizál) egy ~ isteni jogot, az sokszor magából a megfogalmazásból is kitűnik (pl. 113.k. 1.§, 129.k. 1.§, 145.k. 1.§, 330.k., 375.k. 1.§, 747.k. 1.§, 840.k., 1055.k. 1.§ stb.). - A természet rendjében v. a kinyilatkoztatásban megnyilvánuló isteni akarat objektíve minden embert kötelez, alanyi értelemben viszont a kötelezettség csak annyiban áll fönn, amennyiben ki-ki fölismeri azt (748.k., vö. LG 14, 16). - A tisztán ~ek, amelyek csakis az egyh. törv-hozó alkotásai, csak azokat kötelezik: 1) akiket a kat. egyh-ban kereszteltek v. keresztségük után oda fölvettek; 2) akik értelmük elégséges használatával rendelkeznek; 3) akik, hacsak a jog kifejezetten másként nem rendelkezik (vö. 913.k. 2.§, 920, 989.k. stb.), 7. életévüket betöltötték (11.k.). Akik a kat. egyh. közösségét elhagyják, azok egyháztagsága ettől még sem teol-ilag, sem egyhjogilag nem szűnik meg, s az ~ek továbbra is kötelezik őket, hacsak bizonyos esetekben a törv-hozó másként nem rendelkezik (pl. 1086.k. 1.§, 1117, 1124.k.). - c) Kötelező ereje  területi szempontból. Az egyetemes ~ek mindenütt köteleznek, bár lehetséges, hogy egy bizonyos ter. ki van véve egy ilyen törv. hatálya alól. Ebben az esetben a törv. nem kötelezi azokat, akik ezen a ter-en tartózkodnak (12.k. 1, 2.§). A részleges ~ek ált. (vö. 13.k. 1.§) csak azon a ter-en köteleznek, amely számára kiadták őket, s csak azokat a személyeket, akiknek ott a lakóhelyük v. pótlakóhelyük van, és ténylegesen ott is tartózkodnak. Akik tehát saját ter-ükön (egyhm-jükön, egyhtart-ukon, ppi konf-juk ter-én) kívül tartózkodnak, azokat nem kötelezik az otthoni részleges törv-ek, kivéve ha áthágásuk a saját ter-ükön kárt okoz, v. ha a törv-ek személyi jellegűek (13.k. 2.§ 1). Nem kötelezik őket tartózkodási helyük részleges törv-ei sem, kivéve azok, amelyek a közrendre vonatkoznak, cselekmények (pl. szerződéskötés) formaságait határozzák meg, v. az illető ter-en lévő ingatlanokkal kapcsolatosak (13.k. 2.§ 2). A lakóhely nélkülieket a tartózkodási helyükön érvényes egyetemes és részleges törv-ek egyaránt kötelezik (13.k. 3.§). - d) A kétség hatása a kötelezettségre. A törv-ből eredő kötelezettséget illetően akkor áll fenn kétség, ha nem világos, hogy egy bizonyos törv. alkalmazható-e az adott esetre. →Jogkétség esetén a törv-ek nem kötelezőek, még akkor sem, ha jogcselekményt érvénytelenítők v. jogképességet megsemmisítők. →Ténykétség esetén a tényállás meglétét kell föltételeznünk, vagyis azt, hogy a törv. kötelez, ám ilyenkor az ordinárius →felmentést adhat (14.k.). - e) A →tudatlanság és a →tévedés hatása a kötelezettségre. A róm. jogból származó ősi kánonjogi elv szerint ált. a tény nem tudása mentesít, a jog nem tudása nem mentesít a kötelezettség alól. A jogra vonatkozó tudatlanságnak és tévedésnek a CIC néhol mégis komoly jelentőséget tulajdonít, mert az ~ek a lelkiismeretet különösen is érintik, hiszen isteni v. legalábbis egyh. parancsok kifejezői. A →külső fórum és a →belső fórum összeütközésének elkerülése érdekében a törv-hozó azt az alapelvet érvényesíti, hogy a törv. vétlen nem tudása megszünteti, vétkes nem tudása a vétkességtől függően mérsékli az áthágás büntetőjogi beszámíthatóságát (vö. 1323.k. 2, 1324.k. 1.§ 9, 1325.k.). - A törv-nyel, a büntetéssel, a saját tettünkkel v. más közismert tettével kapcsolatos tudatlanságot v. tévedést külön bizonyítani kell, mert a jogvélelem (vö. 1584.k.) amellett szól, hogy ezek ismertek. Mások nem közismert tetteivel kapcsolatban a nem tudás mellett szól a jogvélelem (15.k. 2.§). - A jogcselekményt érvénytelenítő v. a személyt jogképtelenné tevő törv-ek (10.k.) nem tudása v. a velük kapcsolatos tévedés nem akadályozza ezek hatását, kivéve ha kifejezett rendelkezés mondja ki ennek ellenkezőjét (15.k. 1.§). Így pl. ha egy kat. nem tud is egy ténylegesen fönnálló érvénytelenítő házassági akadály meglétéről v. akadály jellegéről, s így köt házasságot, a házasság azért még semmis. -

f) A kötelező erő megszűnése. A meghatározott időre szóló törv. kötelező ereje, s így maga a törv. (a törv-ek megszűnésének ált. módjain kívül) a határidő lejártával is megszűnik. A meghatározatlan időre szóló törv-ek (és a túlnyomó többség ilyen!) az illetékes hatóság (maga a törv-hozó, annak jogutódja v. a felettes törv-hozó szerv) részéről történő megszüntetés v. megváltoztatás, ill. ellenkező →jogszokás útján kerülnek hatályon kívül, de megszűnhetnek belső okokból is. - A megszüntetés v. megváltoztatás mértéke szerint lehet teljes (→abrogatio) v. részleges (→derogatio). Módját illetően történhet: 1) kifejezett kijelentéssel (akár ált. formában is, pl. "contrariis quibuslibet non obstantibus"); 2) vele szögesen ellenkező későbbi törvénnyel; 3) olyan későbbi törvénnyel, mely a benne szabályzott támakört a maga egészében újra rendezi, még ha nem ellenkezik is vele (20.k.). Mégis, a későbbi egyetemes törv. nem módosítja a korábbi részleges v. különös jogot, hacsak a jog ennek ellenkezőjét kifejezetten el nem rendeli (uo., vö. pl. 6.k. 1.§ 2). - Ha kétes, hogy a korábbi törv-t a későbbi módosította-e, vagyis ha nem bizonyos, hogy a 2 törv-t egyszerre követni lehetetlen, és az sem, hogy az új törv. a régi anyagát teljes egészében újrarendezte, akkor lehetőség szerint mindkettőt meg kell tartani. Ennek érdekében a későbbit úgy kell értelmezni, hogy a korábbival összeegyeztethető legyen (vö. 21.k.). - A törv. belső okból akkor szűnik meg, ha a körülmények megváltoztával a törv. tartalma teljesen ésszerűtlenné (vö. 8.§ 1. b), igazságtalanná, károssá, erkölcstelenné, lehetetlenné válik, és nem csupán egy adott esetben (mert ekkor csak a törv. követésének erkölcsi kötelessége szűnik meg az illető esetre nézve, de nem maga az ~. →epikia ), hanem általánosan és tartósan. Ennek a változásnak egyértelműnek és nyilvánvalónak kell lennie. Az objektív jogszabályokat merőben szubjektív megítélés alapján nem tekinthetjük megszűntnek. Ha a törv. belső okból magától megszűnt, ez többnyire hamarosan a törv-hozót is módosító intézkedésre ösztönzi, v. legalábbis ellentétes jogszokás kialakulásához vezet. E.P.

Erdő 1991:67. - Nuovo dizionario di diritto canonico Milano, 1993:625. (Vela, L.: Legge ecclesiastica)