jogcselekmény: egy jogalany akaratától függő →jogi tény, mely nem történhet meg az alany akarata nélkül, vagy jogi hatásai mások ill. nem is jelentkeznek, ha az akarattól függetlenül történik meg. - 1. A ~ fajtái: lehet megengedett (jogügyletek), kötelező, meg nem engedett (pl. büntetendő cselekmény). - 2. A ~ érvényessége. a) Az érvényesség feltételei. Ahhoz, hogy a ~ a jogban hozzá fűződő hatást elérje, szükséges, hogy: 1) erre jogilag képes személy hajtsa végre; 2) meglegyen benne mindaz, ami az illető cselekmény lényegéhez tartozik (lényeges eleme); 3) megtartsák azokat a formaságokat és követelményeket (pl. bizonyos személyek előzetes megkérdezése v. hozzájárulása), melyeket a jog az érvényességhez előír (124.k. 1.§). b) Az érvényesség vélelme. A külső elemeit illetően szabályosan végrehajtott ~t érvényesnek vélelmezzük (124.k. 1.§) mindaddig, amíg az ellenkezője hivatalosan megállapítást nem nyer. Ezek szerint a nem érvényes cselekmény lehet: 1) egyszerűen érvénytelen v. más szóval semmis (invalidus, nullus), ha a külső követelmények és formaságok megvannak, viszont valamilyen más elem (a személy képessége a cselekményre v. valamely belső lényegi elem) hiányzik; 2) nem létező (inexsistens), ha a külső elemek hiányában még az érvényesség vélelme sem áll fenn. Így pl. a kánoni házasságkötési formára kötelezett katolikusok tisztán polg. házasságának érvénytelenségét nem kell külön bizonyítani még az 1686.k. szerinti okirati eljárással sem, hanem elengendő a szokásos házasságkötés előtti plébániai megbeszélésen (1066-67.k.) tisztázni, hogy érvényes házasság nem köti egyik felet sem. - 3. A ~ hiányosságai. Ahhoz, hogy a ~ létrejöjjön és érvényes legyen, értelemmel és szabad akarattal végrehajtott emberi cselekedetnek kell lennie. Ha a szabad döntés v. a mérlegelés csorbát szenved, maga a ~ is hiányos lesz. A különböző hiányosságok azonban nem egyforma jogi hatással járnak. Egyes hiányosságok a dolog természeténél fogva, mások a törvényhozó rendelkezése alapján teszik eleve érvénytelenné v. akár nem létezővé a ~t. Ismét mások nem eredményeznek érvénytelenséget, de jogalapot teremtenek arra, hogy a ~t utólag hivatalosan megsemmisítsék. Ilyen tényezők a) az →ellenállhatatlan kényszer; b) a súlyos és jogtalanul okozott →félelemből v. →megtévesztés hatása alatt cselekvő embernek marad valamilyen választási, döntési lehetősége, de ezt jelentős zavaró tényezők befolyásolják az illető sérelmére. Ilyenkor a ~, hacsak a jog másként nem rendelkezik, érvényes, de lehetőség van arra, hogy bírói ítélettel érvénytelenítsék a sértett fél, ill. jogutódja kérésére, v. akár hivatalból is (125.k. 2.§). A jog, a fenti ált. szabálytól eltérően, a súlyos félelemből v. megtévesztés hatására végzett cselekmény kezdettől való érvénytelenségét rendeli el bizonyos különösen fontos esetekben, mikor a személy cselekvési szabadsága fokozott védelmet kíván, v. mikor a cselekményt (pl. a házasságkötést), ha egyszer érvényes volt, természeténél fogva nem lehet utólag megsemmisíteni (vö. 643, 656, 1098, 1103.k., 1191.k. 3.§, 1360.k.). c) A tudatlanság és a tévedés akkor érvényteleníti a ~t, ha annak lényegére v. elengedhetetlen feltételére vonatkozik. Egyébként, hacsak a jog másként nem rendelkezik, a tudatlanságból v. tévedésből végzett cselekmény érvényes, de bírói ítélettel megsemmisíthető (126.k.), feltéve, hogy az illető cselekmény természete ezt nem zárja ki (pl. házasság). A megtévesztés hatására fellépő tévedés jogi következményei alapjában véve nem térnek el a többi tévedésétől: ha a tévedés a cselekmény lényegére, ill. elengedhetetlen feltételeire vonatkozott, természeténél fogva érvényteleníti a ~t, ha nem arra vonatkozott, a cselekmény csak akkor eleve érvénytelen, ha ezt az adott tényállásra nézve a pozitív (tisztán) egyh. jog külön elrendeli (pl. 1098.k.). - 4. Vélemény v. beleegyezés kérése a ~hez. a) Általában. Az egyh. elöljárók bizonyos cselekményeinek, intézkedéseinek érvényességéhez a jog a tévedések elkerülésére, a döntés szélesebb megalapozására és a nagyobb összhang előmozdítása érdekében olykor egyes testületek, alárendelt szervek v. különálló személyek véleményének (consilium) v. beleegyezésének (consensus) előzetes kikérését követeli meg. Néha a jog csupán arról beszél hogy az intézkedésnek bizonyos személyek meghallgatásával kell történnie. Ez általában véleménykérési kötelezettségre utal. Az ilyen tanácskérés elmulasztása pedig a cselekmény érvénytelenségét vonja maga után. Néha a jogszabály ezt a meghallgatást nem írja elő kötelezően, hanem az elöljáró megítélésére bízza v. a körülményektől teszi függővé (pl. 1355.k. 1.§ 2, 1356.k. 2.§, 1718.k. 3.§). Ilyenkor a vélemény kikérésének elmaradása több szerző szerint nem érinti az érvényességet. Mivel a vélemény v. beleegyezés a jogban előírt esetekben az intézkedés létrejöttéhez szükséges, a véleménymondástól, ill. a beleegyezéskérésre való válaszolástól tartózkodó személy magatartásával akadályozná az intézkedés rögtöni kiadását v. megfelelő átdolgozását. Ennek elkerülésére a törv-kv. előírja, hogy akinek beleegyezése v. véleménye szükséges, köteles nézetét őszintén előadni. Ha az ügy fontossága indokolja, a titkot is meg kell tartania. A titoktartás v. akár a válaszadás kötelességének teljesítését az elöljáró megkövetelheti (127.k. 3.§), pl. parancs, határozat útján. Bizonyos esetekben egyszerű megoldás lehet a válasz biztosítására, ha a kérdést úgy teszik fel, hogy kifejezetten jelzik: a meghatározott ideig tartó hallgatást beleegyezésnek tekintik. b) Testülettől v. csoporttól. Ha az elöljárónak a cselekmény végrehajtásához a jog rendelkezése szerint egy testületnek v. személyek egy csoportjának beleegyezésére v. véleményére van szüksége, a testületet ill. a csoportot - az érvénytelenség terhe alatt - a 166.k. szerint össze kell hívni, hacsak a véleménykérés esetén a részleges v. a saját jog (pl. rendi szabályzat) másként nem intézkedik (vö. 164.k.). Az elöljáró cselekményének érvényességéhez, ha a jog beleegyezést kíván, a jelenlévők abszolút többségének hozzájárulása, ha pedig véleménykérést kíván, mindenki véleményének kikérése szükséges (127.k. 1.§). A testületet v. csoportot megkérdező elöljárónak nincs szavazati joga. Ha tehát pl. egy négytagú tanács beleegyezésére van szükség, az elöljáró ötödikként nem szavazhat, s a szavazategyenlőséget más módon sem döntheti el. 2-2 arányú szavazatmegoszlás esetén így, abszolút többség híján, a ~hez nincs meg az előírt beleegyezés. c) Egyes személyektől. A jog olykor azt írja elő, hogy az elöljárónak a cselekmény végrehajtásához egyes személyek beleegyezésére v. véleményére van szüksége. Ha a jog beleegyezést követel, az elöljáró érvénytelenül intézkedik, ha nem kéri ki az illető személyek mindegyikének beleegyezését, v. ha akár csak egyikük állásfoglalásával is ellentétesen cselekszik (127.k. 2.§ 1). Ha a jog véleménykérést ír elő, érvénytelen az elöljáró cselekménye, ha nem hallgatja meg v. ki sem kéri az előírt személyek mindegyikének véleményét. A kikért véleményeket az elöljáró nem köteles követni. Ám ha azok egyhangúak v. egy bizonyos irányban többséget alkotnak, az elöljáró csak akkor térhet el tőlük megengedetten, ha ezt megítélése szerint erősebb érv indokolja (127.k. 2.§ 2). - 5. Felelősség a ~ekért. Aki ~nyel v. bármely más vétkes szándékkal v. gondatlanul (vö. 1321.k.) végrehajtott cselekménnyel másnak törvénytelenül kárt okoz, köteles az okozott kárt megtéríteni (128.k.). Ezen az alapon kérheti a károsult a kártérítést egyh. bíróság előtt. Törvénytelennek akkor minősül a cselekmény, ha parancsoló v. tiltó jogszabállyal v. valakinek az alanyi jogával ellenkezik. E.P.

CCEO 1990:931-35.k. - Erdő 1991:111.