🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > bulla
következő 🡲

bulla (lat. 'buborék'): 1. az ókori rómaiaknál kb. 5 cm átmérőjű, lencse formájú, →talizmánt tartalmazó tok, melyet vsz. etruszk hatásra kezdetben a patríciusok, később általában a szabadok gyermekei hordtak szalagon a nyakukban. A gazdagoké aranyból, a szegényebbeké bőrből készült. A fiúk a férfitóga felvételekor, a leányok férjhezmenetelkor szokták letenni, s fölajánlani a házi isteneknek. - 2. az Egyházban →pápai ügyiratok ünnepélyes formája. Pergamenre írják, szövege a pápa (szám nélküli) nevével kezdődik. Selyemzsinóron ólom (uralkodóknak szóló ~n arany) pecséttel zárják le, melynek egyik oldalán Szt Péter és Pál, a másikon a p. nevének kezdőbetűi láthatók. Legünnepélyesebb a consistorialis ~, melyet a legfontosabb ügyekben a bíborosi →konzisztóriumban fogalmaznak meg. Egyedül ezt írja alá a p. és a jelenlévő összes bíb. (pl. sztté avatási ~). Kevésbé ünnepélyes a ~ simpliciter sub plumbo, az 'egyszerű ólompecsétes ~', melyet a kancellár bíb. és az ap. kancellária hivatalnokai, v. a kancellár és az illetékes hivatal pref-a v. titkára ír alá. Legegyszerűbb a ~ sub sigillo rubeo, a 'piros pecsétes ~', melyet az →Dataria Apostolica ad ki. **

Palazzini I:44, 500. - Pecz 1985. I:340.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.