erdő (lat. sylva, silva): →fák, cserjék és alattuk élő lágyszárú növények együttesével benőtt terület, melynek a légkör oxigén- és vízellátásában pótolhatatlan szerepe van. - 1. Fajtái: ős~, ha emberkéz nem érintette; eső~: az egyenlítő és a 10. szélességi fokok közötti örökzöld ~k; lombhullatók: a mérséklet övben a hideg évszakban, a trópusokon és szubtrópusokon a száraz időszakban lombjukat lehullatók; örökzöldek: örökzöld fák és cserjék együttese. A mediterrán ter-ek és a szubtrópusok hegyvidékeinek jellemző növényzete; tűlevelűek: az É-i félteke hideg ter-ein és magas hegyein élő fenyves~k. - 2. Palesztinában Izrael honfoglalása után Bétel, Jeruzsálem, Betlehem és Hebron környékén összefüggő ~ségek voltak (1Sám 14,25; 2Kir 2,24; Neh 8,15). A leggyakoribb őshonos fák (egy örökzöld és egy lombhullató →tölgy, valamint a →terebint) mellett előfordult eperfa, →fenyőfajták, →ciprusfa, ezüstnyár, akác, →tamariszkusz. A tervszerűtlen fakitermelés, a csemetéket pusztító állattenyésztés (kecske), a termőföldnyerő ~irtás és a háborúk elpusztították e nagy ~ségeket. Krisztus korában a Kármel hegyén, Ny-Galileában és Szamariában voltak maradványaik. Az egykor híres tölgy~k helyén, pl. a Jordántól K-re (Iz 2,13; Ez 27,6) gyér bozótos ter. maradt. Az ~k megfogyatkozása után a cserjék és bozótok adták a "tüzifát". - 3. Az ~irtás, erdőlés Mo-on az 1930-as években még élő hagyomány szerint férfiak téli munkája, a fák (tölgy, bükk, mogyoró, fenyő stb.) termését, magvait azonban az asszonynép gyűjtötte össze. A fák ledöntéséhez, a törzsek emeléséhez több ember kell. A fák tövét fejszével faragják alá v. fűrésszel vágják be, valamennyiét ugyanazon az oldalon, hogy a szélső bevágott fa dőltével a mögötte álló bevágott törzsek egész sorát döntse le. A ledöntött törzseket ágaitól megtisztítják, s  nyomban a helyszínen felvágják v. hazaszállítják. A székelyek ~irtáskor ismertető jegyet rónak a szálfákra, hogy a hegyről való csúsztatás v. a folyókon való úsztatás közben összekeveredett tömegből utóbb mindenki kiválogathassa a magáét. Ezek a rovásjegyek a rovó tulajdonjegyei. - Néha a fát a helyszínen szénné égetik. Hamujából otthon hamuzsírt csinálnak, kocsikenőcsöt főznek a fából. - Az 1930-as években még élő néphit szerint az ~irtáshoz sok hiedelem kötődik. A munkát ált. holdfogytával kezdték (kivétel az épület- és szerszámfa kivágása). Tilos volt vasárnap, főképp újholdvasárnap irtani, mert az erdei szellemek (vadöreg) büntették: a néphit szerint itt-ott még ma is látható egy-egy vasárnapi favágó megkövesült sziklaalakja; másokat a hold szívott föl magába, és még ma is látni benne, hátán a rőzsenyalábbal, v. amint fejszéjével a rőzsét vágja. →Kántorböjt szerdáján és péntekjén is tilos az irtás. - Az irtásra ügyelő szellemalakot legkorábban Zrínyi említette: "Ne fuss előttem, nem erdei csoda vagyok, ki füvet rág." Sokhelyt az ördöggel azonosították: hosszú szőrrel fedett, zömök testű, vad tekintetű ffi, aki az ~ben barangol, s a fák és a vadak fölött őrködik. Ha húst és bort tettek le neki a fa alá, akár le is fekhettek, mert a megjelölt fákat mind kivágta, de ha becsapták, ti. bor helyett vizet kapott, v. másképp megbosszantották, ha egy tönköt ott nem hagytak neki a favágás helyén, ha hazamenet egy-egy fára keresztet nem vágtak, többé nem segített, fát döntött a favágókra, elporlasztotta az ~k fáit. Az olyan fát, melyen szakállas zuzmó nő, tápiónak hívják, s azt hiszik, hogy benne ember lakik; ennivalót, kenyeret tesznek a fa tövéhez, s azt tartják, ha fejszével belevágnának a fába, vér folyna belőle. **

MN II:8; IV:222. - Nötscher 1940:187. - MNL I:715.

Erdő Péter (Bp., 1952. jún. 25.-): kánonjogász, egyetemi tanár, érsek, bíboros. - A bpi piar gimn-ban 1970: éretts. A teol-t Esztergomban, 1971-: a KPI-ben végezte. 1975. VI. 18: Bpen szent. pappá. Dorogon kp., 1976: teol. dr. 1977: Rómában a PMI ösztöndíjasaként a Pápai Lateráni Egy-en tanult. 1980: kánonjogi dr. Hazatérve az Esztergomi Érs. Hittud. Főisk. tanára. 1986: a római Pápai Gergely Egy. kánonjogi karán megbízott előadó. 1988: a bpi R.k. Hittud. Akad. Kánonjogi Tanszékének ny. rk., 1991: ny. r. tanára (1992: Pázmány Péter Kat. Egy. Hittud. Kar). 1996: dékán. A Kánonjogi Posztgraduális Int. (XI. 30-: egyh. fakultási joggal) elnöke. - Az esztergomi Érs. Főszentszék 1976: kötelékvédője, 1980: jegyzője, bírája, 1985: h. bírósági helynöke, 1994-95: bírósági helynöke. 1994: ppi helynök. - 1986: a MKPK egyhjogi biz-ának titkára. 1994: ap. protonot., 1995: a Párizsi Kat. Egy. díszdoktora. A Consotiatio Internationalis Studio Iuris Canonici Promovendo elnökségi, a Society for Medieval Canon Law ellenőrző biz. tagja, az Instituto Martín de Azpilcueta tud. munk., az osztr. és a fr. egyhjogi társ. tagja, a M. Kánonjogi Társ. eln-e. - A Folia Theologica folyóir., a Studia Theologica Budapestinensia, az Egyház és Jog kv-sorozat szerk-je, a Teológia fel. szerk-je, a Communio főmunk., a Revista Espagñola de Derecho Canónico tud. tanácsának tagja. - II. János Pál p. 1999. XI. 5: puppi c. pp-ké, székesfehérvári spp-ké nevezte ki, Rómában 2000. I. 6: sztelték pp-ké. 2002. XII. 7: esztergom-bpi érs., székét 2003. I. 11: foglalta el. A p. X. 21: bíb-sá kreálta, római címtp-a a S. Balbina. Bíb-ként XI. 24: a Kat. Nev. Kongr-ja és a Pápai Törvénymagyarázó Tanács tagja. 2004. IV. 17: az Ap. Signatura Legfelsőbb bíróságának, 2005. I. 24: az Istentiszt. és Szentségi Kongr. tagja. 2005. IV: részt vett a pápaválasztó konklávén. - M: Az óker. kor egyházfegyelme az első négy században. Ford. jegyz. Bp., 1983. - Újítások az egyh. perjogban. Uo., 1985. - Az Egyh. Törvénykv. A CIC hivatalos latin szövege magyar ford-sal és magyarázattal. Ford., szerk., magy. Bp., 1985. - L'ufficio del Primate nella canonistica da Graziano ad Uguccione da Pisa. Róma, 1986. - Introductio in historiam scientiae canonicae. Uo., 1990. - Egyházjog. Bp., 1992. - Latin-magyar egyházjogi kisszótár. Uo., 1993. - Introducción a la historia de la Ciencia Canónica. Buenos Aires, 1993. - Egyh. és vallás a mai magyar jogban. Schanda Balázzsal. Bp., 1993. - Az egyházjog teol-ja intézménytört. megközelítésben. Uo., 1995. (Egyh. és jog 2.) - Egyházjogi alapismeretek. Ált. szabályok. Házasságjog. Uo., 1996. - Egyh. alkotmányjog. Uo., 1996. - Teologia del diritto canonico. Un approccio storico-istituzionale. Torino, 1996. - Lat-m-szl. egyházjogi kisszótár. Bp., 1997. - Az egyházjog forrásai. Rihmer Zoltánnal. Uo., 1998. - 1996-ig kb. 150 tanulm. jelent meg kánonjogi folyóir-okban.  s.k.