Magyar Katolikus Lexikon > E > Epiktétosz


Epiktétosz (Hierapolisz, Frigia, Kr. u. 50 k.-Nikopolisz, 140 k.): görög filozófus. - Epaphroditosznak, Néró egyik →praetoriánusának rabszolgájaként került Rómába, ahol fölszabadult. Amikor Domitianus cs. 89: száműzte a fil-okat Rómából, hazatért, Nikopoliszban isk-t alapított. - A →sztoicizmus egyik legjelentősebb képviselője. A →sztoa számára elsősorban a gyakorlat: hogyan használhatja föl az ember ösztöneit és hajlamait akadályok nélkül. ~ szerint a bölcselet alapelve: "Ha jó akarsz lenni, hidd, hogy rossz vagy". Úgy vélte, a logika értelmetlen, bár maga is élt a régi sztoikus logika formuláival. A fiz-ban divatos atom- és keveredés-elméletnek sem tulajdonított jelentőséget. A →gondviselés és a →szabadság problémája nagy szerepet játszott bölcseletében. A szenvedek és lemondok szót az erkölcs alapszavai közé sorolta. - M: Enchiridion Christianae religionis cultoribus commendatum. Posonii, 1755. - ~ Kézikönyvetskéje, avvagy Az életet akármelly állapotban kinek kinek magának tűrhetővé tehetésének mestersége. Ford. és némelly jegyzésekkel, nem különben a' stoikusoknak erköltsi-tudományáról való rövid elmélkedéssel megbőv. Mokry Benjamin. Pest, 1825. - Uaz. Ford. Sárosi Gyula. Bp., 1978. B.P.

~ kézikönyvecskéje, vagyis a stoikus bölcs breviáriuma. (Epiktéton Encheiridion) Ford. Sárosi Gyula. Bp., 1943. - LThK III:937. - VIL II:1156. (60 k.-120 k.)