Magyar Katolikus Lexikon > E > életkor


életkor (lat. aetas): a megélt évek száma, az élet szakaszainak határa, jogi →cselekvőképességet befolyásoló tényező. - 1. A Szentírásban. Az ÓSz 5 ~t különböztet meg, elsődlegesen a ffiak szemszögéből: gyermek, ifjú, ffi, öreg, agg (vö. Lev 27,2-7; Jer 6,11; 51,22). A fiú 12 é. korában nyerte el a nagykorúság jogát, de csak 20 éves korában lett felnőtt és katonaköteles, s kezdett fizetni fejadót. A →leviták ekkor kezdték a szentély szolgálatát (1Krón 23,24). - Az átlagos ~ nagyon alacsony volt (25-30 év), a 70, jó esetben 80 év ritkaságnak számított (vö. Zsolt 90,10). - Az ÚSz-ben az →örök életbe vetett hit csökkenti az ~ok jelentőségét (vö. Fil 1,21). - 2. Jog. A 16. sz. előtt a ffiak 14., a nők 12. évükkel érték el a törv-es kort. A nem törv-es korú cselekvésre képtelen, nincs perbeli képessége, nem perelhető. Aki serdületlent perbe fogott, annak →vérdíjával volt büntetendő. A serdületlen helyett szülője v. gyámja cselekedett. A törv-es korú vallhat, →esküt tehet, perbeli képességgel bír. - A 17. sz-ig az ~ megvizsgálására rendesen perrel kapcsolatban került a sor, mert valamelyik fél kétségét fejezte ki egy gyermek perbeli képessége felől. Az ~ megállapítása nem történhetett →anyakönyvek alapján, mert azt a kk-ban nem vezettek. A serdületlent a bíróság elé állították, s a bíró v. az →ítélőmesterek megszemlélés útján állapították meg a korát, ill. legtöbbször a bíró valamely →hiteleshelyet bízott meg ezzel. Ennek 2 tagja kiszállt e célból a gyermek lakóhelyére, ahol a hozzátartozóknál és a szomszédoknál folytatott kérdezősködés és a gyermek testi fejlettségének megszemlélése, esetleg fegyverpróbák elvégeztetése útján állapították meg a korát. - A régi jogban a teljes cselekvőképességet fokozatosan érték el. A 16. é. ifjú csinálhatott adósságot, zálogba adhatta birtokait; a 18. é. rendelkezhetett →ingó jószágairól, de ingatlanairól csak a nagykorúság elérése után. A leányok mindezt már 14 é. korukban megtehették. A ffiak a nagykorúságuk előtt tett →örökvallásukat a nagykorúság elérésekor, a nők a házasság előtt kényszer alatt tett bevallásokat férjhezmenetelük alkalmával visszavonhatták. - A 18. sz: a kiskorúaknak a →Hármaskönyvben fölsorolt jogai megszűntek. Törv-ek értelmében az atyai hatalom (→patria potestas) alatt álló kiskorúak nem kötelezhették magukat jogérvényesen semmire. Minden árva nagykorúsága eléréséig →gyámság alatt állt. - A m. jogban 1848-ig a teljes ~, a nagykorúság a ffiaknál a betöltött 24., a nőknél a 16. év. Mindkét nembeli kiskorúak a 12. év betöltéséig serdületlenek, ezen túl serdültek v. törvényes korúak. - A mai egyhjogban az ~ a →természetes személy jogi tulajdonsága. Nagykorú (maior) az a személy, aki 18. életévét betöltötte. Ha ezt a kort még nem érte el, kiskorú (minor). Azt a kiskorút, aki 7. életévét nem töltötte be, gyermeknek (infans) nevezzük. A nagykorú teljes cselekvőképességgel rendelkezik, jogait a maguk egészében gyakorolhatja. A gyermekről a jog azt vélelmezi, hogy nem felel magáért, ezért a gyermek jogilag cselekvőképtelen. A 7 é. fölüli kiskorú korlátozottan cselekvőképes. Mivel róla az a jogvélelem, hogy már rendelkezik esze használatával, számára jogi előnyöket eredményező akaratnyilvánításokat személyesen végezhet. - 3. A m. népéletben az ~ok: kisgyermekkor 0-6 év; fiú-, leánygyermek 6-12; suhanc, siheder, südőlány 12-17; legény, leány 17-25; újember, menyecske 25-35; ember, asszony 35-60; öregember, -asszony 60-tól. A nem házasultak kb. 25 évtől: öreglegény, -leány.  - 3. Ikgr. Az emberi élet 3, 4, 6, 7 v. 10 szakaszát →allegóriák, jelképek többnyire állatokkal szokták ábrázolni. A 3 ~ allegóriája a 3 napkeleti bölcs: Gáspár = ifjúság, Menyhért = ffikor, Boldizsár = öregkor (Freiberg, Dóm, Arany kapu, 1230 k.). - A 4 ~ (gyermek-, ifjú-, ffi-, öregkor) képe a 4 évszak (→évszakok) v. a →négy elem. - A 6 ~ (csecsemő-, gyermek-, serdülő-, ifjú-, ffi-, öregkor) a 6 világtört. korszakot követő fölosztás. Megszemélyesítői: csecsemő = Ádám, gyermek = Noé, serdülő = Ábrahám, ifjú = Dávid, ffi = Jeremiás, öreg = Krisztus. A kánai menyegző képe a 6 korsóval, a pármai baptisztériumon a Mt 20,1-16 szőlőmunkásai, és az irgalmasság 6 cselekedete szintén a 6 ~ jelképe. Legkedveltebb volt a 7 ~ra osztás: 1. kisfiú vesszőparipával, karikával, síppal és kutyával; kislány babával és madárral; 2. ifjú falkavadászaton tőrrel; fölékesített menyasszony; 3. ffi munkaeszközökkel; assz. gyermekével; 4. jól öltözött ffi; assz. gombolyaggal; 5. ffi erszénnyel és tőrrel; assz. rokkával; 6. olvasó ffi mankóval; assz. rózsafüzérrel; 7. öreg ember betegágyon; tüzet szító asszony. - E 7 ~t a 7 bolygóval is ábrázolták (Padova, Eremitani-tp., 14. sz.). - A 10 ~ ábrázolása a késő kk-ban jelent meg. A ffi ~t állatok (kis borjú, bak, kos, oroszlán, róka, farkas, kutya, kandúr, szamár és a halál), a női ~t madarak (fürj, galamb, szarka, páva, tyúk, kacsa, holló, bagoly, denevér és a halál) jelképezték. A női ~okat gyakran attrib-ok sora jelzi: baba, koszorú, tükör, kulcscsomó, rózsafüzér, kulcsok és korsó, guzsaly, mankó, szék, ravatal. **-E.P.

Nötscher 1940:74. - Eckhart 1946:331. - Kirschbaum III:38. - Sachs 1980:235. - CIC 1983:97-98. k. - CCEO 1990:909-910. k. - Erdő 1991:99. - Schütz 1993:68.