🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > D > dicsfény
következő 🡲

dicsfény, nimbusz (lat. 'felhő'; ti. világító felhő), gloria (lat. 'dicsőség'), aureola (lat. 'aranyos'): fénytünemény az isteni v. Isten által kiválasztott személyek kiemelésére. - A Szentírás számtalanszor azonosítja Istent és Jézust a fénnyel, melynek teremtése a Ter 1,3-5: az Atyaisten első tetteinek egyike volt. - Az ikgr-ban leggyakoribb a fej körüli aranyos v. sárgás sugárkoszorú, Giotto óta gyakran térbeli kiterjedésű korong. A korai németalföldi mesterek szívesen elhagyták, Dürernél alig látható sugárzás, a reneszánsz-barokk fest-ben (Correggio, Caravaggio, G. de la Tour) különös, term-es forrással meg nem magyarázható fény a szt főszereplő feje körül. Az 5. sz. óta szokásos Krisztus v. az →Isten Báránya ~ébe a kereszt jelét írni; utóbb ezt a →Szentháromság egységére utalva a →Szentlélek galambjára és az →Isten kezére is kiterjesztették. A mandorla (ol. 'mandula') az egész alakot körülvevő, hosszúkás fényjelenség, főként a →Maiestas Domini, az →Utolsó ítélet Krisztusa v. a →Madonna körül. A korai idők ábrázolásain előfordult, hogy a még élő személyeket (pl. donátorokat) fejük körül négyszögletes ~nyel különböztették meg. Az →Atyaisten háromszögletű ~e utalás a Szentháromságra.  V.J.

Lipffert 1976:133.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.