Magyar Katolikus Lexikon > D > dervis


dervis (perzsa, 'az ajtó mellett tartózkodó', azaz koldus): a világ javairól lemondó, aszkéta férfi az →iszlámban. - Jóllehet az iszlám elutasítja a remeteséget és a szerz-séget, ~ek már a 7. sz: oly nagy számmal voltak, hogy a ker. szerz-ekhez hasonló szervezetek létesültek. A ~ek ktorokban éltek, melyek élén a sejk, az 'öreg' (→sztarec) állt. Egy-egy ~rend ktorai egy központhoz tartoznak és a nép dús alapítványokkal látta el őket. - A ~rendek hagyománya keletkezésüket az iszlám 4 első kalifájával hozza kapcsolatba, valójában később, perzsa-hindu hatásra jöttek létre. A legrégibb (Olváni) ~rend alapítója 766: halt meg. Ezután a legnevezetesebbek 1182: a Rufá'i-rend, 'ordító ~ek', 1258: a Sázili ~ek, 1273: a Mevlevik, 'táncoló ~ek', kiknek rendjét Dselál ed din Rumi költő alapította,; 1319: a Nakisbendik rendje stb. Egyes ~rendek tagjai a közönséget mindenféle szemfényvesztő mutatvánnyal (kígyóbűvölés, tüzes vasdarabok érintése, izzó parázs nyelése, testrészek éles eszközökkel való átdöfése stb.) szórakoztatják. Leghíresebbek e tekintetben a Rufá'i ~ek és az 1335: alapított Sza'adijja ~rend tagjai. - A ktorban élő ~eken kívül vannak vándorló, kolduló ~ek is, kik az iszlám világ minden vidékét bejárják, s nem ritkán akadtak közöttük pol. izgatók, kik titkos missziókkal forr. mozg-akat szolgáltak. - Az oszmán birod. első sz-aiban az áll. ügyeire a ~ek nem csekély befolyást gyakoroltak. A néppel való sűrű érintkezés, a köznépnek irántuk táplált ájtatos tiszt-e és bizalma módot nyújtott nekik a közhangulat irányítására, tömegmozgalmak előidézésére és szítására. A máig fennálló ~rendek legnagyobb része csak az oszmán birod. alapítása után keletkezett; legutóbb a Dsemáli-rend (1750). E rendek között sokáig a legnagyobb befolyást gyakorolták a Bektasik (1357); az ő alapítójuk avatta fel az Orkhán szultántól alapított janicsár-intézményt, mely az említett renddel mindig eleven kapcsolatban is maradt, és közös igazgatással vele együtt sok zavart okozott az államban, míg II. Mahmud szultán 1826: a janicsárok megsemmisítésével a bektasi ~eket s ktoraikat is üldözőbe vette. Az egyes ~szerzetek részint külső fellépésük, öltözetük, részint pedig közös istentiszt-ük módja által különböznek egymástól; e közös ájtatos gyakorlat (zikr) módozatait az egyes rendek főnökeik útján a rend alapítójára vezetik vissza. Ennek köpenye (khirka) és egyéb használati tárgyai a rend alapítójától kezdve az egyik rfőn-ről a másikra szállnak és a testvérek fölött gyakorolt hatalmának, a renden belül elfoglalt hierarchikus állásának külső jelvényeiül szolgálnak. Neki a rend alsóbb főnökei, az egyes kolostorok sejkjei, s a rendhez tartozó tagok föltétlen engedelmességgel tartoznak. Némely rendhez rendes tagjain kívül még külső tagok is tartoznak, kik a polgári társadalomban megmaradnak, de ebben a rend érdekeit szolgálják, a lehetőség szerint a közös zikrekben is részt vesznek. - A mohamedán országokban a ~eknek nagy szerepe jut a nyilvános ünnepségekben, különösen a próf. születésnapja és egyéb vallásos ünnepek és szert-ok alkalmával (Dósze). Különösen a rend alapítója v. egyéb a renddel kapcsolatos szt személyek születésének v. halálának fordulóján (mólid) szoktak ünnepélyesen felvonulni és szert-aikat gyakorolni. - Bár a rendes ~ek nyilvánosan a mohamedán vallástörv-ekhez alkalmazkodnak, sok rend tanai nem mindenben egyeznek az ortodox iszlám dogmatikájával. A kifejlődött szufizmus csúcsát a panteizmus és a nirvánával rokon tan képezi, mely szerint a ~ség fő célja az egyéni élet megsemmisülése és az abszolút lényegbe való elmerülés. Erről énekelnek misztikus költőik borral és szerelmi dallal, ezt értik ittasság és a szerelmessel való egyesülés alatt; így magyarázzák Háfiz és még sok más költő világiasaknak látszó verseit, melyeket szimbolikus értelmezéssel teozofikus tanaik tolmácsaivá avattak. Ily költemények kísérik misztikus gyakorlataikat, a táncos zikreket. Az arab költők között különösen Omar ibn al-Fáridnak (†1238) az érzékies vágyak kifejezésének leple alatt teozofikus eszméket rejtő költeményei ismertek (Das arabische Hohe Lied der Liebe. Hrsg. von Hammer-Purgstall. Wien, 1854). Már az ortodox iszlámtól eltérő teozófiájuk, de még inkább azon jelenség, hogy e tanok fejlesztésének mértéke szerint a gyakorlati vallástörv-eket is kevésbe veszik, sőt bizonyos fokon azoktól teljesen felmentetteknek érzik magukat, a ~eket ellentétbe helyezte a közönséges iszlám képviselőivel, az ulemákkal. Vannak rendek, melyeknek tagjai magukat ázádnak, 'szabadoknak, törvénynélkülieknek' nevezik. Különös figyelmet érdemelnek az é-afrikai rendek (itt a ~ helyett a marbut, marabut, 'megkötött' szót használják); ezek ugyan nagyrészt a K-i ~séggel egyeznek, különösen Abd el Kádir Dsilánit (1165) tisztelik mint szt. alapítójukat. Azonban vannak újabb időben alakult „testvéri” szöv-ek is (Khván), melyek az eu. befolyás elleni küzdelmet tekintik fő céljuknak; közöttük a leghíresebb a Szanuszi rend, melynek ktorai (závija) és rtagjai egyrészt Egyiptomig, másrészt a Szahara sivatag legtávolabbi oázisáig megtalálhatók. E rendek vándorló tagjainak nagy befolyása van az iszlám terjedésére az afrikai pogányok között. **

KL I:85. - König 1985:266.