deportálás (a lat. deportatio szóból): az ókori rómaiaknál a császárkorban számkivetés. Vagyon- és →civitasvesztéssel, ill. meghatározott sziget v. város tartózkodási hely kijelölésével járt. Később nehéz életkörülmények közé, fegyencgyarmatra szállítás, súlyos kényszermunka végeztetése. A ~ hosszú ideig igen népszerű büntetési nem volt, hiszen a bűnös megbüntetése mellett jótékonyan hatott az anyaorsz. bűnügyi helyzetére is, mely így megszabadult a bűnözőktől, sőt az eltartási költségektől is. - Több millió áldozata volt a 20. sz: a nácik zsidókat, a szovjetek eu. és ázsiai népeket sújtó ~ainak. M.B.