🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > D > depositio
következő 🡲

depositio (lat. 'lehelyezés, letétel'): 1. az ókeresztény liturgiában a halál és a vele gyakran egy napra eső temetés. - Eredete arra az ókori szokásra vezethető vissza, hogy a haldoklókat az ágyról le szokták fektetni a földre. Innen ered a kk. aszketikus szokása, mely szerint a halált a puszta földön, ciliciumba öltözve és hamuba fekve várták. - 2. vértanúk és püspökök temetési napjának jegyzéke. - 3. Krisztus sírbatételének ábrázolása. - 4. klerikusok büntetése, →klerikusi állapot elvesztése **

LThK III:236.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.