Magyar Katolikus Lexikon > C > civitas


civitas (lat.): 1. a római polgárt megillető jogok foglalata. Közjogi összetevői: szavazati jog, hivatalnokká választhatás, a hivataltól a néphez fellebbezés, a vagyoni nyilvántartásba vétel joga. Magánjogi összetevői: vagyonszerzési, végrendelkezési, házasságkötési képesség. Megszerzésének módjai: törvényes származás, kir. ill. cs. adomány (Julius Caesar Gallia népeinek, Caracalla a birod. összes lakójának megadta), rabszolga esetében a törvényes felszabadítás. Ismertetőjegye a hármas név. - 2. város, melynek lakói birtokolták a polgárjogot, s maguk vezették az ügyeket (→gyarmat, →municipium). A római jogú városok mellett voltak ősi szabadságukat a róm. uralom ellenére megtartó szabad városok (civitates liberae). Néhány város a birod. K-i felében szövetséggel v. szenátusi törv-nyel biztosította önállóságát (civitates foederatae). - 3. törzs a kelta népen belül. **

Pecz I:422.