Magyar Katolikus Lexikon > D > Dionüsziosz


Dionüsziosz (gör. vsz. 'Zeusz fia'), Bacchus (lat.): a bor eredetileg tesszáliai, később gör-róm. istensége. - Alakjában vsz. egy É-i vegetáció- és egy trákiai boristenség olvadt össze. A mitológiában Zeusz és Szemele fia. Szt állata a bika és a kecskebak, szt növénye a borostyán. Kultuszát főleg Nagy Sándor terjesztette. Ünnepén a leghíresebb költők, zeneszerzők, énekesek és színészek mutatták be műv-üket. A szeleukida uralkodók a zsidókat is kényszerítették, hogy ~ ünnepén borostyánkoszorút viselve vegyenek részt a fölvonuláson (2Mak 6,7). Nikánor azzal fenyegetőzött, hogy a jeruzsálemi tp. helyén hatalmas ~-tp-ot épít (14,33). **

BL:262.

Dionüsziosz, Nagy, Szt (†Alexandria, 264/65): püspök, Órigenész tanítványa. - 231: átvette az alexandriai iskola vezetését, 247: a város pp-e. A Decius-féle üldözés idején menekülnie kellett, Valerianus cs. Líbiába, majd Mareotiszba száműzte. Visszatérésekor lázadókkal, éhséggel és járványokkal kellett megküzdenie. - A bűnbánó hittagadók visszavétele mellett foglalt állást. Próbálta megtéríteni →Novatianust. Elvetette az →eretnek-keresztséget, szembefordult a →kiliazmussal. támadta a →szabellianizmust. - Töredékes művei kiadva: PG 10. **

LThK III:401.