Magyar Katolikus Lexikon > N > Novatianus


Novatianus, Novatianosz (Róma-258?): Kornél pápával szemben 251: ellenpápa, a →novatianizmus alapítója. - Halálos betegen vette fel a keresztséget, ami akkoriban kizárt a papságból, ennek ellenére, jóllehet az egész róm. klérus tiltakozott, Fábián p. pappá sztelte. 250: a Fábián halálát követő 15 hónapos széküresedés idején ~ jelentős szerepet játszott a róm. egyh. életében. Két levelet is írt Szt Cipriánnak Karthágóba. Vsz. nagy csalódást okozott számára, hogy nem ő, hanem Kornél lett a p., aki hajlandó volt visszafogadni az egyházba azokat, akik az üldözések alatt gyöngéknek bizonyultak (→lapsi). ~ erőszakosan kezdte követelni az összes hittagadók kiközösítését. Mivel nem talált meghallgatásra, néhány pap támogatásával elszakadt Kornéltól, pp-ké szenteltette magát és ellenp-ként lépett föl. Követőit „tiszták”-nak nevezte, ami miatt sokan csatlakoztak hozzá, pp-öket is nevezett ki, s szinte ellenegyh-at épített föl. A szakadást utólag azzal indokolta, hogy a hittagadásra, házasságtörésre és gyilkosságra nincs bocsánat az Egyházban, az ilyeneket Isten ítéletére kell bízni. Még 251: Kornél p. zsinatot tartott, melyen 60 pp. elítélte és kiközösítette ~t. További sorsa ismeretlen, lehet, hogy Valerianus cs. (ur. 253-260) idejében vt. lett. - ~ az első lat-ul író teol. A Ny-i teol. nyelvre nagy hatással volt. Gallus (ur. 251-53) és Valerianus (ur. 253-60) cs. uralkodása alatt ~ vsz. elhagyta Rómát az üldözés miatt. Rejtekhelyéről írta híveinek pásztorlevélként három traktátusát: A zsidó ételekről (De cibis iudaicis), A színházi látványosságokról (De spectaculis), A tisztaság javáról (De bono pudicitiae). A Szentháromságról c. legjelentősebb művét 251 e. írta. Vezérfonalául a keresztségi hitvallást vette, hogy abból kiindulva részletes tanítást adjon az Atya, Fiú, Szentlélek személyi valóságáról s a három személy egységéről. E műve a latin teol. irod. egyik legjelentősebb alkotása. - Fm: De Trinitate. PL 3,861. - De spectaculis. CSEL 3/3,1. - De bono pudicitiae. Ua., 13. Va.L.

LThK VII:1062. - Vanyó 2000:384.