Csaba-monda: eredetmonda az Árpádok →Attilától való leszármazásáról (→magyar-hun hagyomány). A 13-14. sz: keletkezett. - Csaba Attila (Etele) és Honorius gör. cs. leányának a fia. Attila halála (453) után Csaba és a ném. fejed. leányától szül. Aladár összevesztek apjuk örökségén. Csabával tartottak a hunok, Aladárral a ném-ek, élükön a ravasz Detrével, és más idegen népek. A testvérek közötti harcban előbb Csaba győzött, majd a 15 napig tartó sicambriai (Óbuda) ütközetben teljes vereséget szenvedett. Testvéreivel és 15.000 hunnal nagyapjához menekült Görögo-ba, népének egy töredéke, 8.000 ember pedig a Chigle mezőre futott, s onnan az erdélyi hegyek közé nyomult: ők a székelyek elődei. Csaba 13 é. maradt Görögo-ban, majd 1 é. viszontagságos utazás után visszatért Szkítiába, hol nagyapja, a még életben levő Bendegúz tanácsára Korozméniából vett feleséget, kitől 2 fia, Ed és a honfoglaló magyarsághoz csatlakozott Edomen, az Aba nemzetség őse született. Csaba közeledni érezvén halálát, végrendeletben meghagyta a szkítiai m-oknak, hogy ha megerősödnek, álljanak bosszút Attila ellenségein. **

Pallas V:585. - Györffy 1977:54.