Carrel, Alexis Auguste (Lyon, Fro., 1873. jún. 28.-Párizs, 1943. nov. 5.): Nobel-díjas orvos, író. - A gimn-ot a jezsuitáknál végezte. 1891: orvosi tanulmányokat kezdett. A termtud. megismerésbe vetett bizalma megingatta a hitét. 1894: Sade Carno államfő merénylet áldozataként elvérzett, mert nem tudták összevarrni az ereket. Ez késztette ~t arra, hogy a véredényvarrás lehetőségeit kutassa. A lyoni hímzőasszonyok segítségével megtalálta a szükséges tűket, s 1899: fölfedezte az érvarrás módját. 1900: drált. 1909: helyettes orvosként kísért betegeket Lourdes-ba, ahol a látottak úgy megragadták, hogy 3 éven át minden VIII. 15-ét a kegyhelyen töltötte. Több csoda szemtanúja lett. 1913: megnősült, ápolónő felesége a munk. lett. ~ kutatta a K-i és a ker. misztikát. Jézus személye egy életre megragadta, de az egyh-at egyelőre nem tudta elfogadni. Az elsők között hirdette a különböző szervek átültetésének lehetőségét. Lourdes-ról tett pozitív nyilatkozatai miatt működése Fro-ban lehetetlenné vált, ezért 1912: Kanadába, majd az USA-ba ment, ahol a Rockefeller Orvosi Kutatóint-ben dolgozott. Ez évben megkapta az orvosi és fiziológiai Nobel-díjat. 1914 nyarán Fro-ban járt, ott fogták, s őrnagyként a frontra küldték. Egy ang. kémikus közreműködésével készített fertőtlenítő szere ezrek életét mentette meg. A háború u. visszatért a Rockefeller Int-be. Kapcsolatba került J. →Maritainnel, H. →Bergsonnal, A. F. Huxley-val, A. →Einsteinnel és Lindbergh-gel, akivel kidolgozták és 1936: bemutatták a mesterséges szívet. 1930 u. fokozottan kezdte keresni az igazságot. Sokat imádkozott. Tanulmányozta A. G. Sertillanges OP (1863-1948) és Maritain fil. műveit, de ezek nem elégítették ki. 1937: találkozott Dom Alexis Presse ciszt. szerz-sel, akiben szt-et vélt fölfedezni, s tőle megkapta a szükséges eligazításokat. A II. vh. alatt visszatért Fro-ba, tanulm. int-et alapított a közellátás megkönnyítésére, gyógyszerek és vitaminok gyártására. 150 tudós dolgozott nála. - Fm: Az ismeretlen ember. Ford. Fülöp Zsigmond. Bp., 1937. - Orvosok, kuruzslók, eretnekek. Fr. orvosok tanulmányai az orvostud. időszerű kérdéseiről. Ford. Révai József. Uo., 1947. H.J.

Marosi: Sugárzó emberek. Eisenstadt, 1981. (Benkő Antal: A kutató A. C.)