Magyar Katolikus Lexikon > B > bolond


bolond: a szó szoros értelmében szellemi fogyatékos, lelki beteg. - A kk-tól ruházatával tették fölismerhetővé. Másokénál kisebb →beszámíthatósága bizonyos „szabadságot” biztosított számára. Gyámoltalansága s nevetséges volta miatt nagy urak tréfacsinálóként alkalmazták. Az udvari ~ szellemileg ép volt, de a ~ mezét öltve magára, s annak szabadságát élvezve űzte tréfáit a fejed. udvarokban, gyakran mint szellemes tréfamester kedvelt kritikus és tanácsadó volt. Fro-ban a 11-15. sz: a ~ok ünnepén a kispapság játékosan parodizálta elöljáróit és a szert-okat (→farsang). - Az ÓSz-ben a Zsolt 13,1 és 52,1: a ~ az istentelen ember. Jellemzői a tanulékonyság hiánya és az engedetlenség, melyek a bölcsesség ellentétei (Péld 1,7; Sir 21,13-28; Iz 32,5-8). Az ÚSz-ben a ~ a bűnös, vak és taníthatatlan ember (→esztelenség). - A K-i egyh-ban az 1Kor 4,10-13 alapján a szt ~ sajátos aszkéta típus lett, szélsőséges változata külön szekta (→balgák Krisztusért). - A kk. az emberi gyöngeségeket és bűnöket ~ságnak nevezte, s oktató szándékkal a misztériumjátékokban és az ikgr-ban megjelenítette. Nagy hatása volt S. Brant Bolondok hajója c. művének. **

Kirschbaum III:314.