Magyar Katolikus Lexikon > B > bizalom


bizalom (lat. fides, fidelitas): a →remény alapja, hit a másik fél jóindulatában. - Akiben bízunk, arról szilárdan hisszük, hogy kész és tud is rajtunk segíteni, föltárt gyengeségünkkel nem fog visszaélni. A megelőlegezett ~ a nyitottság, a kiérdemelt ~ a megbízhatóság. Hiánya gyanakvásban, aggályoskodásban, →szorongásban és →kétségbeesésben mutatkozik meg, torz formája a könnyelműség és a →vakmerőség. Mint a közösségi élet, s főként a →barátság alapja szoros kapcsolatban áll az →őszinteség és a →hűség erényével. Jóllehet a ~ra rá kell szolgálni, ki kell érdemelni, a másra való hagyatkozásban mindig van bizonyos kockázatvállalás. A neveléstud., a lélektan egyaránt foglalkozik a ~ erényével, föltételeivel, jelenségeivel. A. Adler a neurózis egyik fő okát a ~ elvesztését követő csalódottságra vezeti vissza. - Az alapvető, többnyire tudattalan készség a ~ra önmagunk, a világ és a lét értelmessége iránt (vallásos emberben Isten iránt; transzcendentáló ~) az ún. ős~ból fejlődhet ki. Ez az ős~ határozza meg pl. a csecsemő kapcsolatát környezetével, főleg az édesanyával. K. Rahner a minden emberben adott, alapvető ~készségben az Istenbe vetett bizalmat is rejtőzködni látja. Az egészséges, gyermeki ős~ és a vallásos ~ lehetősége mindenesetre nyilvánvalóan összefügg. - A ~ tudatossá akkor válik, amikor a másokkal való kapcsolatban a kockázatok vállalása, problémák és krízisek megoldása közben igazolódik. E tudatosodás közben érzelmek kísérik, meghatározzák a helyzetek, függ az emberismerettől, viselkedés-formáktól, vallásos ember ~a függ a hitétől. A tudatosodott ~ tehát egyénenként változó erejű, azaz nagyon szubjektív, nem független a →bátorság és az →erősség erényétől. Vsz. e szubjektív jellege miatt a ~ fogalmával a teol. aránylag keveset foglalkotott, jóllehet a ~ mindig hozzátartozik a vallásos megismeréshez. Teol-ilag az Istenbe vetett ~t lehetőleg az egyértelműbb Istenbe vetett hittel fordítják, s a fides qua creditur, 'a hit, amellyel hiszünk' ezáltal kapja meg jelentőségét, anélkül azonban, hogy a ~ meghatározott formájaként értelmeznék. Ezzel sokat veszít az istenhit az eredeti, biblikus, ~keltő emberi tapasztalat közelségéből, ezt kellene újból kifejtenie a ~ teol-jának. - Az ÓSz-ben az istenélmény a ~ meghatározott struktúráját és kultúráját teremtette meg. A ~ egyedüli alapja a föltétlenül megbízható és a helyesen hitt Isten, míg az emberi/teremtményi megbízhatóság - önmagunk és a másik ember iránt egyaránt -megkérdőjelezhető (Zsolt 116,10). Ezt Izr. a tört-e folyamán válsághelyzetekben tapasztalta meg. Amennyiben a ~ létet és kapcsolatot alapoz meg, annyiban azonos a szöv-gel (Iz 7,9). Az átlagos vallásos ~ (intézmény, rítus és hagyomány) még nem föltétlenül azonos az Isten szöv-ével, amint azt már a próf-k kritikái, de méginkább Jézus Krisztus tört-e mutatja. A feltétlen isteni irgalom új megtapasztalása a Jézus Krisztussal való sokféle találkozásban a ~ erősödését, új merészségét és kultúráját teszi lehetővé. H.L.

LThK X:751. - Schütz 1988:37.