bizánci művészet: Nagy Konstantin császár Kr. u. 330: alapította a Boszporusz európai partján fekvő régi görög Byzantion helyén a róla elnevezett Konstantinápolyt. Ezáltal a hatalmas kiterjedésű Róm. Birod. 2 részre oszlott. A K-i fél fővárosa a 4. sz. végén végleg Bizánc lett, amely egy évezreden át megőrizte és továbbfejlesztette az antik műveltséget. Tört-e 3 fő korszakra oszlik. A korai birod. Justinianus uralkodása idején (527-565) érte el csúcspontját. A →képrombolás (725-843) után, a makedón (867-1056) és a Komnenosz-dinasztiák (1507-1204) alatt virágzott a középbizánci birod. 1204: Bizáncot a keresztesek elfoglalták, kifosztották és megalapították a fr. vezetésű →latin császárságot; ezt 1261: a Palaiologosz-dinasztia űzte el. A késő bizánci birod-at 1453: az oszmán törökök döntötték meg, s Isztambul néven főv-ukká tették Konstantinápolyt. - A ~ (elsősorban két korábbi korszakában) alapvetően hatott az egész eu. művelődésre. Nagy érdeme, hogy az építészetet és az ábrázoló műv-et antik és helyi alapokon akkor is művelte és fejlesztette, amikor a népvándorlás által elpusztított Ny-Eu-ban e műv. ágak évsz-okra szinte teljesen eltűntek. Főként a bizánci építészet hatott az iszlámra, a középbizánci korban pedig Itáliára és Szicíliára. Hagyományait az ort. kerséget követő K-eu. népek vitték tovább anélkül, hogy évsz-os formai és tematikai kereteiken túlnőttek volna. E főként szláv népek egyhműv-e így lényegében a kk. szintjén maradt az or. fejedségek ter-én a 18. sz-ig, a Balkánon önálló államiságuk 19. sz. elnyeréséig. A török hódoltság körülményei között ui. népi-nemzeti létük egyik legfontosabb támasza ort. kerségük megőrzése volt. - A ~ vez. szerepe 1204: tört meg, s az utolsó 2 évsz. már a fokozatos hanyatlás időszaka. A műv. fejlődése megmaradt a vallás keretei között. Nem tudta követni a Ny-eu. gótikának az érzékelhető valóság felé is széles távlatokat nyitó kezdeményezéseit, s minden nagyszerű eredménye ellenére megmerevedett. - 1. A bizánci építészet folytatta az óker. gyakorlatot, s ebbe olvasztotta a birod. K-i felének szerkezeti és formai sajátságait. A tp-ok alaprajza hosszhajós, v. központi elrendezésű, v. e kettő keveréke. Az első típus ált. háromhajós →bazilika. Oszlopsorok által tartott, félköríves árkádokkal kísért középhajóját K felé kívül sokszögű, belül félköríves sztély zárja. Az apszist a melléksztélyekre emlékeztető, lit. rendeltetésű diakonikon és protheszisz fogja közre. A tereket a hajóban nyitott fedélszék, a sztélyben negyedgömbboltozat fedi. Még 463: épült a konstantinápolyi Sztudiosz-baz. és 412: Szalonikiben az öthajós, erősen megújított Hagiosz Demetriosz-tp. E megoldás legtisztább képviselője a ravennai exarchátus Szt Apollinarisnak sztelt 2 baz-ja (6. sz.) és az istriai Parenzo (Poreć) Mária-tp-a. - A centrális típus négyzet v. nyolcszög alaprajzú, kupolával fedett épület. Pl. Ravennában az ort-ok és az ariánusok keresztelőkpnája (4-6. sz.), a San Vitale 8 pillér által tartott tamburos kupolával (526-534), Galla Placidia csnő görögkereszt alaprajzú mauzóleuma (5. sz.). Konstantinápolyban 527-536: épült Szt Szergiosz és Bakkhosz vt-k négyzetbe írt, kupolás tp-a. Kupolaterének szerkezete és árkádos kiképzése a San Vitale megoldását követi. Justinianus legnagyobb szabású építkezését 532-537: a Hagia Szophia, 'Szt Bölcsesség' tp-a képviseli. A Ny felé kettős előcsarnokkal ellátott, négyzetbe foglalt alaprajzú épület belső terét 32 m átmérőjű, 52 m magas kupola zárja le, amely csegelyek közvetítésével 4 óriási pillérre támaszkodik. A kupolához K és Ny felé félkupolával fedett tér csatlakozik. A kupola alatt, a pillérek között É-on és D-en kettős árkádsorral áttört fal emelkedik. Mindez a középső tér hosszanti voltát hangsúlyozza. A félkupolás tér sarkain 2-2, kétszintes árkádokkal föllazított karéj mélyed be, amelyek K-en a sztélyt, Ny-on az emeleti karzat középső részét fogják közre. A terek áttörtsége, a hosszanti és központos elrendezés mesterien kiegyensúlyozott kombinációja a hatalmas belső megjelenésének csodálatos összhangot, természetes könnyedséget ad, és lenyűgöző élményt kelt. Ehhez jelentősen hozzájárul a szasszanida építészetben gyökerező csegelyes kupolaszerkezet tökéletes megoldása. Tralleszi Anthemiosz és Milétoszi Izidórosz e bámulatos alkotásáról joggal mondhatta a cs., hogy túlszárnyalta Salamon jeruzsálemi tp-át. E kisázsiai mesterekkel hozható kapcsolatba a Bizáncban 536-546: épült, ugyancsak cs. alapítású, de elpusztult, görög kereszt alaprajzú, ötkupolás Apostolok tp-a is. - A kevert alaprajzú, hosszhajós-kupolás megoldás 6. sz. példái közül kiemelkedik a Justinianus által megújított bizánci Hagia Eiréné-tp., melyben a mellékhajók mély oldalkpnasorként kísérik a főhajót. Romjaiban is monumentális az efezoszi háromhajós, kereszthajós Szt János-baz., amely hatkupolás rendszerével az Apostolok tp-ához is kapcsolható.

- A 7. sz-tól bontakozott ki Örményo. és Grúzia építészete a bizánci gyakorlathoz illeszkedő, jellegzetes helyi jegyekkel. A négyzetbe írt közp. elrendezés közepére kerek v. sokszögű, kúposan fedett kupola borul. A belsőt sokszor 4 v. több karéjjal alakítják ki (618: Ecsmiadzin; 648: Masztara). A hosszhajós megoldás is előfordul (622: Ani). - A képrombolás válságos korszaka után a 9. sz: újra föllendült az építészet. Ekkor vált általánossá az örm. kezdeményezésből ismert középső kupolát tartó 4 pillér v. oszlop által kialakított kilencoszlopú centrális tp. belül félkörívű, kívül sokszögű 1 v. 3 apszissal (Hosziosz Lukasz kis tp-a, 10. sz.). A 11. sz. elején a bolgárverő II. Baszileiosz adományából épült Hosziosz Lukasz nagy tp-a a középső nagy kupolateret kísérő boltozott oldalterek sorával és az ugyancsak boltozott →narthexszel. Lényegében e megoldás látható az Athén melletti Daphni ktortp-ában is (11. sz.). A 10-11. sz: kezdték építeni a Khalkidiké-fszg. egyik csúcsán az →Athosz-hegyi ktoregyüttest. Ezeknek a →naosz két oldalán és a sztélyben alkalmazott háromkaréjos kiképzése a későbbi balkáni ktorok mintája lett. Az ekkori épületek jellegzetes falszövete a kő és tégla szabályos v. szabálytalan váltakozását mutatja. Különleges e tekintetben az athéni kis metropolisz (Gorgopiko, 11. sz.) építészeti kialakítása is a kváderek közé beépített részben antik, részben kk. faragványokkal. A késő bizánci korszak kiemelkedő alkotása a konstantinápolyi Khora-tp. (Kahrie dzsámi). A 7. sz: alapított és a 12. sz: átépített tp-ot (félkörös sztélyű, kupolás naosz, a sztélyt közrefogó diakonikonnal és protheszisszel) Theodorosz Metoklitész, II. Andronikosz cs. minisztere a D-en emelt egyhajós kpnával és a Ny-i exonarthexszel egységes négyzetbe foglaltatta. A munka 1321: fejeződött be. 1312-15; épült Szalonikiben az Apostolok tp-a, a mintás téglaépítészet példája, a 14-15.sz.: a Peloponnészoszon, Spárta mellett, a Tajgetosz-hg. egyik meredek, sziklás hegyén Misztrasz védőfalakkal körulvett, pompás ktor- és palotaegyüttese. A ktorváros ter-én a legelőkelőbb bizánci családok (Laszkarisz, Palaiologosz, Kantakuzénosz) palotái is megtalálhatók. A ktorok a korszak bizánci építészetének változatos megoldású, színvonalas példái. - 2. A szobrászat az antik hagyományokkal ellentétben peremter-re szorult. Ebben szerepet játszott a képrombolás. Az építészeti tagozatok (oszlopfők, párkányok) finoman faragott, áttört díszítése főként a 6. sz-ban, a nyíláskeretek gazdag kiképzése pedig a későbbi időkben emelte az épületek művészi megjelenését. Az épülethez kapcsolódó berendezési tárgyak (korlátok, szarkofágok), az ikonok műfajához gyakran csatlakozó márvány v. kő domborművek a nagy- és kisplasztika átmeneti megoldásai. Ezek szép példáit őrzik Velencében a makedón uralkadók idejéből. Bőséges plasztikai dísz borítja az örm. tp-ok külső homlokzatait. A lapos domborművek (bas-reliefek) antik és K-i eredetről tanúskodnak. A kisplasztika kedvelt és pompás anyaga az elefántcsont. A cs. műhelyek e magas színvonalú termékei nagy hányadukban ugyancsak az →ikon jellegű lapos domborművek, →diptichonok v. →triptichonok. A vallásos tárgyválasztás egyik legjellegzetesebb megnyilvánulása a cs-t v. a cs. párt megkoronázó Krisztus, a →cezaropapizmus világos képi megfogalmazása (Konsztantinosz Porphürogennétosz moszkvai, II. Rommosz és Eudokia párizsi táblái). A 6. sz. elefántcsont-faragás nagyszabású példája Maximianus érs. katedrája Ravennában. Különféle tárgyakon gyakoriak a világi tárgyú faragványok is (Lehel kürtje, Jászberény). Az elefántcsont tárgyak a keresk. révén nagy számban jutottak el egész Eu-ba, elsősorban egyh. kincstárakba. Hatásuk a Ny-eu. szobrászat fejlődésében is jelentős. - 3. A festészet nemcsak építészethez kapcsolódó társműv-ként játszott döntő szerepet, hanem az eu. fest. ált. akkori fejlődésében is. Legvirágzóbb műfaja a mozaik. Az ikonfest. a táblaképfestés alapjait vetette meg. Uilyen jelentőségű a bizánci miniatúra, amely méltán tartható a kk. kv-fest. kiindulásának és mintájának. E műfajok már a kora bizánci korban a legmagasabb szintet érték el. Formai, tartalmi megoldásaik a népvándorlás után kialakult eu. fest. számára sz-okon át ösztönzést adtak. Ha a mozaikműv. a bizánci művelődés közvetlen ter-én kívül nem is igen honosodott meg, a monumentális falfest. fejlődését sok vonatkozásban elősegítette.

- A mozaik anyaga főként üveg, ritkán márvány. Szinte kizárólag épületek belső falain, boltozatain és kupoláin jelent meg mint a bizánci fest. legfontosabb ága, amely szervesen nőtt ki a róm. óker. kezdeményezésekből, s azt fejlesztette tovább. Ravenna a 6. sz. közepétől kb. 2 évsz-on át tartozott Bizánchoz, s oda a képrombolás már nem ért el. Így a korai bizánci korszak legmagasabb színvonalú remekei szinte csak ott maradtak meg. Galla Placidia mauzóleumának és az ort-ok keresztelőkpnájának 5. sz. kompozíciói után a 6. sz: valósultak meg a ravennai tp-ok káprázatos szépségű, mély tűzű színekkel pompázó mozaikjai. Legnagyobb szabású sorozatuk az Ecclesius pp. alapította és 548: felsztelt San Vitaléban maradt meg. A sztély negyedgömbboltozatát az angyalok, Ecclesius és Szt Vitalis alakjai által közrefogott trónoló Megváltó foglalja el. Lenn, az É-i falon Justinianus, a D-in Theodora csnő - mint az égi uralkodó földi képviselői - kíséretükkel jelennek meg. Szerényebb ikgr. program került Parenzo baz-jának sztélyébe. Vt-k fölvonulása tölti ki a ravennai San Apollinare Nouvo hajóárkádjai és ablakai közötti falsávot. Szaloniki Szt Demeter tp-ában donátorok közt lebeg a védőszt. díszes köpennyel borított alakja (7. sz.). A középbizánci mozaikműv. kényszerű szünet után a 9-10. sz: folytatta a remekművek sorát. A Hagia Szophiában a sztély Madonnája és angyala közvetlenül a képrombolás megszüntetése után, 843: készült. A narthex 2 félköríves kompozíciója (Bölcs Leó hódol a Pantokrátor előtt és a trónoló Madonna Nagy Konstantin és Justinianus közt) a Ny-eu., 11. sz: induló oromzatdomborművek előzménye. Kiemelkedő értékűek a D-i karzat rendkívül finom, →deéziszt és két cs-párt (Konsztantinosz Monomakhosz és Zoé, valamint II. Komnenosz János és Eiréné, aki Szt László Piroska nevű leánya) ábrázoló 11-12. sz. mozaikjai. A 11. sz: készültek a Hosziosz Lukasz nagy tp-ának és Daphni ktortp-ának mozaikképei (Pantokrátor, Madonna, Krisztus élete és sztek). Az antik hagyományok mellett valamennyi műalkotás visszatükrözi a cs. udvar kifinomult, de életteljes műv-ét, amely követésre talált a K-i keresk. legfőbb központjában, Velencében (San Marco) és a szicíliai normann kirságban (Palermo, Monreale). A késő bizánci mozaikműv. legszebb alkotása a Khora-tp. Krisztus és Mária életét ábrázoló sorozata. - Az üvegmozaik ragyogó világához képest szerényebb, de nem kevésbé magas művészi színvonalat ért el a falfestészet. A 7-10. sz. legkorábbi falfestményeit K-en Egyiptom (Szakkara), Ny-on Itália őrizte neg (Róma, Santa Maria Antiqua, Castelseprio). A 8-11. sz: Kappadókia sziklába vájt tp-aiban és kpnáiban változatos, dekoratív és alakos festmények borítják a falak, pillérek és kupolák felületeit. Kiemelkednek a Khora-tp. D-i oldalán emelt egyhajós kpna sztélyének lendületes, 14. sz. falfestményei (Anasztázisz és Jairus leányának föltámasztása) és a misztraszi ktorok pazar színgazdagságú, sokoldalú kompozíciói. - A fest. sajátos műfaja a bizánci művelődési körben ikonnak nevezett, fára festett táblakép, amely kezdettől fogva igen jelentős szerepet játszott. Bár korai emlékeit a képrombolás nagyrészt elpusztította, a legkorábbi, 6-9. sz. ikonok a Justinianus alapította Sinai-hegyi Szt Katalin-ktorban megmenekültek a képrombolók pusztításától (Áldó Krisztus, trónoló Madonna sztekkel, Szt Péter stb.). Már e korai időben kialakult a Krisztus-Pantokrátor és főként a Madonna-típusok egész sora. A középbizánci korszak ikonfest-ének kiemelkedő emléke a 11-12. sz-ból a vlagyimiri Istenanya (Moszkva, Tretyakov Galéria) és a Szt Pantaleon-ikon Kijevben. Színes márványberakással készült Szt Eudokia orans ikonja (Konstantinápoly, 11. sz.). Ez a technika hatott az esztergomi kir. palota trónjára és a dóm porta speciosájára. A késő bizánci ikonok közül kiemelkedik az athoszi ktorok számára készült tanító Krisztus és Szt Mihály a mérleggel (Pisa, Museo Civico). Mozaiktechnikával is készültek ikonok (Angyali üdvözlet, London, Victoria and Albert Museum). A Lázár feltámasztását megjelenítő 15. sz. ikon (Oxford, Ashmolean Museum) tanúskodik az ikonfestés török hódítás utáni továbbéléséről.

- 4. A ~ a könyvfestészetben is maradandót alkotott. A miniatúrák a kódexmásoló műhelyek antik irod. alkotásait és a korabeli vallásos v. egyéb tárgyú kz-ok szövegét díszítették. A szíriai Rabbula és a kis-ázsiai Rossanói kódex a Bécsi Genezissel együtt indította meg a 6. sz. fejlődést. Ez a bizánci ikgr-t is jelentősen befolyásolta. A Vatikáni Kvtár 10. sz. Józsua-tekercsének folytatásos ábrázolási rendszere, az alakok megfogalmazása, viselete a róm. cs-kor hagyományait tükrözi. Az antik műv-nek még mindig erős jelenlétét tanúsítja a zsoltárszerző Dávid vergiliusi idillt idéző, 9. sz. miniatúrája (Párizs, Nemz. Kvtár), valamint az ún. Párizsi Psalterium (Izajás imája). Dávid életét mutatja be II. Baszileiosz zsoltároskv-e (Velence, Szt Márk Kvtár), címlapján a cs-t katonai díszben jelenítve meg. Méltóságjelvényeit Krisztus és angyalok nyújtják át, lábainál a legyőzött bolgárok hódolnak. A Chludov Psalterium (Moszkva, Tört. Múz.) a képrombolás korának néphangulatát is tükrözi. Jellegzetes, máshol is előforduló ábrázolása a képrombolás közvetlen bemutatása (Krisztus képét bemeszelik). A késő bizánci kv-fest-nek szín és kompozíció szempontjából egyaránt remeke a Kantakuzénosz János számára készített kz. (1370-75) Jézus színeváltozását megjelenítő miniatúrája. - 5. Iparművészet. Justinianus korától színvonalas ötvösműhelyek működtek, elsősorban Konstantinápolyban. E korai időben még a plasztikus, domborműves ábrázolás volt előtérben (ezüst edények, diszkoszok). II. Justinus cs. (565-578) ajándékozott a p-nak egy lat. föliratos, szélein nagy drágakövekkel díszített keresztet. E drágaköves ékesítés filigránnal kombinálva később is kedvelt (ikonkeretek). A középbizánci korszak jellegzetes és pompás technikája a rekeszzománc, amely az ábrázolást teljesen síkban tartja. Legmagasabb színvonalú példája a 10. sz. közepéről származó limburgi sztaurotéka a limburgi dóm kincstárában és a 10-14. sz. részekből összeállított pala d'oro a velencei San Marcóban. Ugyane tp. kincstára számos zománcozott ötvöstárgyat is őriz. Ezek jelentős hányada az 1204: kirabolt Bizáncból került oda. A legjelentősebb 11. sz. rekeszzománcos munkák közül néhány m. vonatkozású (Konsztantinosz Monomakhosz és Dukász Mihály koronája). Ezeknél szerényebb, de szintén elsőrangú az esztergomi szegyh. kincstár 12. sz. sztaurotékája. Miként az ötvösségben, a textiliák díszítésében is jelentős szerepet kaptak az alakos kompozíciók. A cs. műhelyek a 6. sz: honosították meg a selyemhernyó-tenyésztést. Eu-ban ekkor egyedül Bizánc indította meg a selyemszövetek nagyarányú és színvonalas előállítását. A minták túlnyomóan K-i (perzsa, kínai, indiai, arab) eredetűek. Legjellegzetesebb színeik: →bíbor, aranyoszöld, sáfrány-sárga, mélypiros. A díszítő jellegű minták közül leggyakrabban a palmettasoros korongokba foglalt állat- (oroszlán, griff, elefánt, sas) v. állatküzdelem-ábrázolások fordulnak elő (bikára ugró oroszlán v. griff stb.). A korai és középbizánci időkben nem ritkák a vadászjelenetek sem. E kompozíciók a textíliák révén Eu-szerte elterjedtek a falfest-ben is. (Az esztergomi kir. palotakpna életfa előtt lépő, festett, oroszlános korongjai is ide tartoznak.) A bizánci selyemszövetek egész Eu-t elárasztották. Főként az egyh. és fejed. kincstárakban maradtak meg kiváló példányok. A m. koronázási palást alapanyaga is bizánci selyem (→koronázási jelvények). E.G.

Wulff, Oscar: Altchristliche und byzantinische Kunst. I-II. Berlin, 1914. (Handbuch der Kunstwissenschaft) - Talbot Rice, David: Art of the Byzantine Era. London, 1963. - Weitzmann, Kurt: Die Ikone. München, 1978. - ML I:237. - Kádár Zoltán: ~. Uo., 1987.