Magyar Katolikus Lexikon > B > bölcsességtanok


bölcsességtanok: egy közösség hosszú idők alatt letisztult szellemi hagyománya; az adott kultúra élettapasztalatainak, a végső dolgokkal kapcsolatos elgondolásainak, értékrendjének, önértékelésének és öntudatának foglalata. Tartalma a hétköznapi életre vonatkozó tanácsoktól az etikai szabályokon át a vallási intelmekig tart. A ~ban a látszólag tisztán gyakorlati tanácsok mögött olyan élettapasztalat húzódik meg, mely csak vallásos összefüggésekben érthető, s mely az atyák áthagyományozott bölcsességének igazságát sok nemzedék számára igazolja. A ~ ezért mindig az embert felülmúló valóságra, isteni eredetre utalnak. - Az emberiség nagy vallásai (→brahmanizmus, →buddhizmus, →konfucianizmus), az ókori Egyiptom vallásossága a ~ különféle formáit tartalmazzák. Az írásos hagyományon kívül a törzsi vallások szájhagyományában is élnek ~, melyeket szólásmondásokba, elbeszélésekbe, ill. a közösség életét kísérő szert-okba foglalva adnak tovább. - Izrael bölcsességtana az élet hétköznapjainak rendjét is a tört-ben Úrnak mutatkozó Istennek tulajdonítja. Míg más népek vallásában a →bölcsesség a kozmikus rend ismerete, Izr. számára a világot megalapozó bölcsesség (Péld 3,19), az Úr bölcsessége személy, aki lakomát rendez az ember számára (9,1), s mint a kezdetek kezdete részt vesz a teremtésben (8,30). Izr. bölcsességtana így a →bölcsességi könyvekben összefoglalt istentan lesz.  **

Schütz 1988:43.