Magyar Katolikus Lexikon > A > aszkéta


aszkéta (a gör. aszkeó, 'gyakorol' szóból): 1. az általános szóhasználat szerint a szellemi javakért önmegtagadást gyakorló személy. ~ életmódra nevelhetnek egyes hivatások is (tud., műv., sport stb.) - 2. az Egyházban →evangéliumi tanácsok megvalósítására magán- vagy nyilvános fogadalmat tevő személy, aki egyidejűleg fokozottabban részt vállalt az Egyház karitatív tevékenységében. ~csop-ok voltak már a 2. sz: is, a fogadalom a 3. sz. óta ismert. Az ~k ekkor még az egyhközs-en belül éltek, de jelentkeztek már az elkülönülési és csoportosulási törekvések, melyek időnként a pp-ök által elítélt formában valósultak meg, amikor pl. klerikus egy fedél alatt élt fogadalmas szüzekkel (virgines subintroductae). - Az ~ név a 4. sz-tól kezdve a →remetéket és →szerzeteseket jelölte. →aszkézis, →aszketika **