Magyar Katolikus Lexikon > A > antifónás zsoltározás


antifónás zsoltározás: zsoltárok →antifónával való éneklése. - Antiochiában alakult ki, s hamar elterjedt az egész Egyh-ban. →Aetheria szól a jeruzsálemiek ~áról, Konstantinápolyban Aranyszájú Szt János, Milánóban Szt Ambrus honosította meg. Az antifóna szövege rendszerint zsoltáridézet; minden zsoltárvers után és/vagy a zsoltár elején és végén énekelték. A zsolozsmában máig megmaradt, de a 6. sz: a zsolt. elejére és végére korlátozódott, s az eredeti forma annyira feledésbe merült, hogy Párizsi Szt Germanus az antifónát már úgy definiálja, hogy „a zsoltár előtt éneklik”. A sztmisében eredetileg a bevonulást (→introitus), a felajánlási (→offertorium) és áldozási (→communio) körmenetet kísérte, de idővel a zsoltár elmaradt, s a 3 antifóna díszesebb dallamot kapott. Egyedül az introitusban maradt meg 1969-ig egy zsoltárvers és a Gloria Patri, ekkor ezt is törölték. Az offertorium tételt elhagyták, az introitust és a communiót az antifónára redukálták, uakkor a gyakorlat számára ajánlják az ~t. Az Éneklő Egyház már tartalmaz ~t. **

Radó 1961. I:406; II:1331. - LThK I:657.