angyali üdvözlet (lat. annuntiatio): 1. imádság: →Úr angyala. - 2. bazilika →Názáretben. - 3. képtípus (Annuntiata), mely a →megtestesülés misztériumából Gábor főangyal és Szűz Mária találkozását jeleníti meg (vö. Lk 1,25-38.). Legkorábbi ábrázolásai a róm. katakombákban találhatók (Priscilla-, Péter-, Marcellinus-katakomba, 300 k.). A S. Maria Maggiore diadalívén már látható a Szentlélek galambja (432-40). Az 5. sz-tól, főleg a bizánci műv-ben, a →Jakab ősevangéliumban elbeszélt jelenetekhez kötik az ~et: Mária bíbor- és skarlátfonalból szövi a tp-függönyt (mely munkára a főpap sorsvetéssel választotta ki őt 8 szűz közül), ill. Názáretben vizet merít. Az →ikonosztázok kir. ajtaja az ~ szabályos helye, ahol Máriát mindig orsóval ábrázolják. - Mária a képeken ül v. áll, fején kendő v. fátyol, az angyal kezében botot tart, olykor diadém van a fején; a beszélő gesztusával lép be. Kettőjük között olykor egy fa áll. A 9-10. sz-tól épületelemek is föltűnnek a képeken, melyek Názáretet v. Mária házát jelzik. Az angyal kezében mondatszalag van. A 10-11. sz-tól jelenik meg a kv., mely később Mária és az angyal között egy állványon fekszik, és Mária bölcsességére utal; olykor a kv. Iz 7,14-nél van nyitva. A megtestesülést fénysugár jelzi; a klosterneuburgi ún. Verduni-oltáron (1181) az angyal ujjától tart Mária füléhez, legtöbbször azonban →Isten keze, később az →Atyaisten félalakja bocsátja ki magából a fénysugarat, melyen a Szentlélek galambja ereszkedik alá. A galamb néha Mária fején ül (Novgorod, Bölcsesség-tp., bronzkapu, 1152-54). A korai gótikus katedrálisokon megelégedtek a 2 szereplő egymás mellé állításával (Reims, 1250 k.), a →trecento kecsesen elegáns jelenetet formált belőle (Simone Martini, Firenze, Uffizi, 1333). - 1300-tól főleg a ferences hatás alatt álló itáliai műv-ben, később É-on is a gyermek Jézus kis alakja a kereszttel lebeg Mária fölött, v. a galamb hozza magával (Pavia, Certosa, kerengő). - A monumentális műv-ben a téma 2 álló alakra korlátozódik. Mária alázatos szolgálóként fogadja a hírt. A bambergi dóm sztélyrácsán 1230 k. kivételesen koronát visel. Az ~ ábrázolása nagyon gyakori volt a 14-15. sz. oltárképein; gyakran látható pásztorbotokon és tabernákulumok ajtaján. A németalföldi fest. a rejtett szimbolika teljes fegyvertárával mutat be ~eket ünnepélyes tp-ban (Jan van Eyck, Washington, National Gallery, 1420-30), apróbb használati tárgyakkal ékes szobabelsőben (Flémalle-i mester, New York, Metropolitan Museum, 1425-30) v. hálószobában (Roger van der Weyden, München, Alte Pinakothek, 1450 k.). Mária - lelkületére utalóan - gyakran kv-et olvas, imádkozik (Leonardo da Vinci, Firenze, Uffizi, 1475); néha üvegedény van mellette, melyen a fény az üveg csorbítása nélkül hatol át, ami Mária csodálatosan megőrzött szüzességére utal (Fra Filippo Lippi, Firenze, S. Lorenzo, 1439 k.). A tisztaság jelképének számító liliom néha Mária mellett egy vázában látható (Simone Martini), máskor az angyal hozza kezében (Lippi). A vázában olykor liliom helyett nőszirom (a fájdalom szimbóluma, utalással Simeon jövendölésére) v. rózsa van. Veit Stoss érdekes módon az örvendetes rózsafüzér titkainak jeleneteivel vette körül az ~et, melynek üdvtört. távlatait is megadta az →Atyaisten áldása fönt és az almát tartó pokolbéli kígyó lent (Nürnberg, Lorenzkirche, 1517-18). A trienti zsinat után, az angyal gyakran népes kísérettel érkezik (Tiziano, Velence, S. Salvatore, 1565 k.). Az ~ jelképes ábrázolása az →egyszarvú képek. V.J.

Sachs 1980:354. - KML 1986:20.