angyalgyökér, angyalfű, orvosi angyelika (Angelica archangelica, Archangelica officinalis umbelliferae): az ernyősvirágzatúak családjába tartozó, kétéves növény. Európa alhavasi tájain honos. - Minden részében fölhasználható: gyökere teakeverékben étvágyjavító, emésztést serkentő, szél- és vizelethajtó, vértisztító, nyálkaoldó, idegerősítő, izzasztó, gyomor és epebántalmak elleni szer; szeszes kivonatát reuma elleni bedörzsölésre ajánlják; fiatal leveleit salátának és főzeléknek, az idősebbeket tejszaporító hatása miatt takarmánynak használják; termése teakeverékként étvágyjavító, vizelethajtó, de fogyasztják, bélhurut, gyomor, epe- és idegbántalmak ellen is. Az ~et a kk. legenda szerint egy angyal hozta el egy pestisben szenvedő szerz-nek, akit a növény gyökerének főzete meggyógyított, ezért a pestist is gyógyító növénynek gondolták. Az ~ mint hivatalos m. név a lat. tud. név tükörford-a. - Mo-on először az 1570 k. írt Ars Medica kz-ban található utalás orvosi fölhasználására, itt angelicafű néven szerepel. Orvosi alkalmazását részletesen 1813: Diószegi Sámuel Orvosi Füvészkönye említi. A népi gyógyászatban nemcsak az orvosi ~, hanem az erdei ~ (Angelica silvestris) ma is elterjedt növény. Egyéb népi nevei: angyélika, arkangyalfű; a vízparti ~: Szentlélek gyökere. - Ikgr. Az ~ virágzatának és takaró leveleinek elhelyezkedése miatt (fölülnézetben hármas tagozodásúak) kk. szerzőknél (Nagy Szt Albert, Szt Hildegárd) a Szentháromság jelképe. 1544: Duchesne-nél: Sancti Spiritus radix ('Szentlélek gyökere'), s e név később más szerzőknél is megtalálható (Ratzenberger, 1592). Korai kk. glosszákban ellentétes értelemben, az ördög jelképeként is előfordul (Herba diabolica), de ez az értelmezés a Szentháromsághoz kapcsolt tartalmat nem tudta elhomályosítani. S.J.

Fischer 1929:259. - Rapód-Romvári 1972:62. (s.v. angyalfű) - Lipffert 1976:57. - KML 1986:20.