Magyar Katolikus Lexikon > A > Aquincum


Aquincum: részben föltárt romváros a mai Óbudán (Bp., III. ker.). - A Kr. u. 2. sz. kezdetétől Alsó-Pannónia (Pannonia Inferior) római tartomány és a császári helytartó székhelye. Katona- és polgárváros egymás mellett; az utóbbi 124: önkormányzatú municipium, 194: colonia rangban, 10-12 ezer lakossal, akik közül a szabad születésűek 212: róm. polgárjogot kaptak. Hiv. vallásuk a capitoliumi háromság (Jupiter, Juno, Minerva) tiszt-e volt a cs. és geniusának imádása mellett akikhez még további istenségek kapcsolódtak (Diana, Silvanus, Hercules). 4 addig föltárt sztély tanúsítja, hogy számos beavatottja volt Mithrász misztériumának is. A 3. sz. végén a kerség is meghonosodott, de ~i vt-król a következő üldözés idején nincs tudomásunk. Az ásatások föltárták egy háromkaréjos ker. temetői épület (→cella trichora) és két, egymás mellé épült ker. baz. alapfalait. Ez utóbbiak a 4. sz: bizonyára eretnek kultuszhelyek voltak, hiszen közismerten Pannónia volt az →arianizmus fő fészke. Az 5. sz. első évtizedében a róm. közigazg. utolsó tisztviselői is elhagyták a várost, a katonaság is visszavonult a birod. dunai határvonaláról, és a lakosok többsége is elhúzódott az előnyomuló barbárok (longobárdok, hunok, avarok) elől. M.M.

Sz. Póczy Klára: ~. Bp., 1969.