Magyar Katolikus Lexikon > A > Aquileia


Aquileia, Aquileien, Aglei (Itália): egykori patriarchátusi székhely Udine tartományban. - Kr. e. 180. k. katonai kolóniaként alapították, a császárkorban fölvirágzott. Egy 450 utáni legenda szerint egyh-át Szt Márk alapította, valójában az alapítás a 3. sz. közepe táján történhetett. Az 5. sz: ~ érsség lett, suffr-ai: Velence, Isztria, később Ny-Illiria, Noricum I-II. és Raetia II. 452-ben, amikor a hunok Szirmiumot elpusztították, ~ban is jártak, s ezután a pátriárka joghatósága egész Pannóniáig kiterjedt. A →háromfejezet vitában 569: Paulinus pátr., majd utóda Róma ellen foglalt állást, amiből 700-ig tartó szakadás támadt. A 9. sz: suffr-ai: Belluno, Capodistria, Ceneda, Cittanova, Como, Concordia, Feltre, Mantova, Padova, Parenzo, Pedena, Pola, Treviso, Trient, Triest, Verona, Vicenza. 811: ~ és a salzburgi érsség határa a Dráva lett. - A 10. sz: császári támogatással az avar és m. támadások kivédésére birtokaiban is, haderejében is megerősítették. Poppo pátr. (1019-42) építette a ma is meglévő szegyh-at, s a kápt-t 50 tagúvá fejlesztette. - 1418-20: Velence meghódította ~ felségterületét. XIV. Benedek 1751: föloszlatta a patriarchátust, s Udine és Görz ppségét alapította belőle. - Pátr-ja volt 1217: Merániai Berthold, 1409: Ponte Antal. **

LThK I:780.