Magyar Katolikus Lexikon > A > Amandus


Amandus, Szt (Gascogne, Gallia, 600 előtt-Elno apátság, 679. v. 684. febr. 6.): püspök, a belgák apostola. - 20 é. korában belépett a La Rochelle melletti oyei ktorba. Később 15 é. át mint →reclusus élt Bourges-ban. Egy római zarándoklat alkalmával (638 e.) pp-ké sztelték és a p. Galliába küldte mint a fríz határvidék első missziós pp-ét. A lakosság kényszerkeresztség vádjával elűzte. Flandriát elhagyva Tirolban és Karintiában hirdette az igét. 647-649: Maastricht pp-ének mondja a hagyomány. Az ap-ok mintájára járta a vidéket, és tp-okat, ktorokat alapított, hogy távozása után is tovább hirdessék az evang-ot. Így alapította többek között Gent mellett Blandinium, Tournai mellett Elno ktorát és az antwerpeni tp-okat. Rómával és a p-val való szoros kapcsolata jeleként alapításait Szt Péter tiszt. sztelte. Baszkföldön sikertelenül próbálkozott a hithirdetéssel. Ppségét Szt →Remaclusra hagyva visszavonult Elnóba (később Szt Amandus lett a ktor neve). Flandria patrónusa. - Pp-ként ábrázolják; attrib-ai: sárkány (szerz. korában a kereszt jelével űzte vissza a tengerbe a sárkány képében kísértő sátánt), kv., tp., lánc. - A borkereskedők, frissítőárusok, halkereskedők, kávésok, szeszesital-kereskedők védősztje. Ü: febr. 6. **

LThK I:417. - BS I:918.