🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > R > Remaclus
következő 🡲

Remaclus, Szt (Aquitania, 600 k.-Stavelot kolostora, Tongers m., 676. dec. 23. előtt): apát, püspök. - Nagyon fiatalon a luxeuil-i ktor szerzetese. Szt Eligius (→Elegy) 632: meghívta az általa alapított solignaci ktor apátjának. III. Sigbert austrasiasi kir. megbízásával 645/47: É-ra, a mai Belgium ter-ére ment és Cugnonban ktort alapított. Hamarosan továbbment, 650: a kölni érsség ter-én Malmédy, a tongersi egyhm. ter-én Stavelot ktorát alapította, s élete hátralévő részében itt élt. Szt Amandus pp-ké sztelte. Ktoraiban az életet Szt Kolumbán regulája szerint rendezte be, de figyelemmel volt a bencés regulára is. - Halála után szentként tisztelték, ereklyéit 685: emelték ki a sírjából. Ü: szept. 3. **

BS XI:96.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.