Magyar Katolikus Lexikon > E > Elegy


Elegy, Eligius, Szt (Chaptelat, Gallia, 588. v. 590.-Flandria, 660. dec. 1.): püspök. - Lyonban aranyművességet tanult. Párizsban Bobo kincstárnok bemutatta II. Klotár kir-nak, aki egy aranytrónust rendelt nála. A rendelkezésére bocsátott aranyból ~ el is készítette a trónust, s mivel maradt anyaga, egy másodikat is készített. Becsületessége láttán a kir. rábízta a marseilles-i pénzverde vezetését. ~ eközben folytatta mesterségét, s a hagyomány neki tulajdonítja Tours-i Szt Márton és Párizsi Szt Dénes síremlékét. Dagobert kir. is kedvelte. ~ jótékonyságáról lett híres: sok foglyot váltott ki, 632: ffi, 633: női ktort alapított. 639: Dagobert halála után ktorba vonult. 641: megválasztották Noyon-Tournai pp-évé. Egyhm-jében is több ktort alapított, majd É felé egész a frízekig misszionált. Egyik missz. útján halt meg. Ereklyéit 1952: vitték át Noyonba. Tiszt-e Fro-ban, No-ban és Itáliában terjedt el. Az aranyművesek, kovácsok, újabban a szerelők és garázsmesterek védősztje. - Mo-on a 14. sz-tól a kassai, budai, besztercebányai, kolozsvári és szegedi ötvöscéhek védősztje. - A váci aranymívesek céhének (Fraternitas aurifabrorum) misekönyve-antifonáléja Ad honorem beati Eligii episcopi tiszt. íródott. Temesvár ~-tp-át a 14. sz: említik. A titulusból Juhász Kálmán vallonokra következtetett, de sokkal valószínűbb, hogy a patrocíniumhoz a temesvári ötvös céhnek van köze. - 1476: a kassai ötvös céh pecsétjén védősztjének, ~nek domborított képe, jobb kezében hosszúnyelű kalapáccsal, baljában kehellyel; hasonlóképpen Buda, Besztercebánya, Eperjes kk. céhpecsétjén. - ~ táblaképével találkozunk a bártfai ~-tp. Mettertia-oltárán (1500), gótikus faszobrával uo. a Mária-Erazmus-oltáron (1505); ezek az ábrázolások a helybeli ötvösök ~-tiszteletével függenek össze. ~ a védősztje a kolozsvári ötvös céhnek is, amely 1516: oltárt állított a tiszt. Az egykorú híres szegedi ötvösség ~-kultuszára, ill. az ~ keresztnév kedveltségére következtethetünk egy Krakkóban tanuló szegedi diák, Ilige nevéből. Kultusza a hódoltság után föltámadt. A budai, 1696: a pécsi, 1760: a pesti ötvösöknek is ~ a védősztje. A pécsi ezüstművesek (srebernari) számára, szerb nyelvű céhszabályokat adván ki, I. Lipót is ~et jelölte ki pártfogóul. - Ü.: dec. 1. - Ikgr. A késő kk-tól a barokkig mint pp-öt, aranyművest v. kovácsot ábrázolták. Az aranyművesek és a kovácsok védősztje; ppi ornátust v. munkaruhát visel. Életének jeleneteit sok kk. fr. üvegablak őrzi. A M. Nemz. Galériában (Kk-i táblaképek) ~ Klotár kir. előtt c. oltárrészlet. - Attrib-ai: fogó, üllő, kalapács, patkó, pohár v. kehely, ötvösasztal, lóláb (arra az esetre utal, amikor egy vadlovat csak úgy tudott megpatkolni, hogy levette, majd visszatette a lábát (Firenze, Or San Michele, 1415-17; S. Botticelli, 1490 k., Firenze, Uffizi); előfordul azonban egyszerűen iparosként is. **

Pallas VI:39. (*Cadilac, Aquitania, 588.-Noyon, Picardia, 659. dec. 1.) - LThK III:814. - Kirschbaum VI:122. - BS IV:1064. - Bálint I:11. - Sachs 1980:112.